Minden fontos… a kisgyermekkori maszturbációról
Minden fontos… a kisgyermekkori maszturbációról

Pszichés problémákról dióhéjban sorozatom 3. része a szülők számára zavarba ejtő, főleg óvodai korosztály maszturbációjáról szól.


Sorozatom előző részei:


Szakmai nevén: onanizálás

Legjellemzőbb korcsoport: 3-8 évesek

Mitől van? A gyerekek ahogy kezdik felfedezni a saját testüket, észrevehetik, hogy jó érzés lehet egyes dolgokat magukhoz érinteni, valamihez nekidörgölőzni. Mivel ez kellemes, néhányan szorongásoldásra használják.


Ahogyan a környezet általában reagál

  • Vannak, akik szexuális abúzus jelének vélik, ezért félnek tőle. A legtöbb esetben szó sincs erről. Az abuzált gyerek vagy nem tesz ilyet semmiképpen, lefojtva a saját testtel foglalkozást, vagy inkább bántja magát, vagy olyan túlfűtötten onanizál, hogy azt nem lehet nem észrevenni.

  • A szülők olykor azt is hihetik, a gyerekük túl korán elkezdett érdeklődni a szexualizás iránt. Az óvodásokat egyébként is érdekli a saját testük, ami valószínű köztudottabb, szívesen megnézik, mi hol van a másiknak, megmutatják a saját intim részeiket. Ebből akkor lesz baj, ha a környezet rosszul reagálja le, bünteti vagy megijeszti a gyereket.

Javaslatok

  • Fontos a testi kivizsgálás, ha nagyon gyakran önkéntelenül tesz így (felveszik, azonnal csinálja, teljesen random és gyakran), van-e helyi irritáció vagy betegség.

  • Az onanizálás,ha nincs mögötte konkrétabb dolog vagy nagyobb szorongás a gyerek életében, idővelmagától enyhül. Ahogy a gyerek nő, beépül a szülőktől és az óvónőktől, hogy ez,bár nem rossz dolog, nem a közösségbe való. Legjobb a semleges hozzáállás.

  • Edukáljuk a környezetet, hogy ez normális. A társadalom még nem képes összekapcsolni a fejében a gyermekeket a szexualitás(nak tűnő örömszerzés) bármely jelével. Meg lehet tanítani, hogy oké, ha ezt csinálja, de ne mások előtt tegye.

  • Gyurkó Szilvia Minden gyerek kicsi kincs c. könyve javasolt erre a témára (is). Bevezeti, hogy szeressük a testünket, nem baj, ha simogatjuk, és behozza a bugyiszabályt. Ez arról szól, ki érintheti meg a gyereket, ő mások előtt hogyan érintheti meg magát, és mi az, amihez jobb, ha elvonul. Beszélgethetünk arról,ami őt érdekli a testével kapcsolatban.

  • Ha látjuk, hogy épp ezt csinálja a gyerek, pici idő után hívjuk magunkhoz. Nyugodtan ölelgessük meg, töltsük fel a szeretet tartalékait, jó lehet a mozgásos játék. Ha mindenképp szeretné folytatni, ne erőltessünk nagyon más elfoglaltságot.

  • Mint minden nehezebben átdolgozható témát, be lehet hozni a plüssöket, bábokat, akik hasonlót csinálnak és kérdezni a gyermeket, szerinte milyen ez a plüssnek. Semmiképp nem kell ezt gyakran csinálni vagy érzelmileg túlhangsúlyozni, de ha érdekli a szülőt a gyermek belső világa, ez egy jó módszer.


Mennyire javasolt pszichológus?

Mint fentebb említettem, általában magától elmúlik. Ha az óvoda jelez, vagy a család úgy érzi, túl gyakori, túl nagy figyelmet kap, akkor érdemes diagnosztika annak a kiderítésére, miért használja ezt túl gyakran a gyermek.