Kezdjük azzal a téma körüljárását, hogy gyermekét ne vigye
el olyan pszichológushoz, aki általában nem gyermekekkel foglalkozik. A kellő eszköztár mellett eltérő megközelítés és tapasztalás szükséges a
kisebbek segítéséhez.
A
felnőttekkel foglalkozó kollégák általában 14-16 évben jelölik meg azt a
határt, ami felett kompetensen tudnak foglalkozni a fiatalokkal, ugyanis
onnantól kezdve hasonlít az ellátás menete a fiatal felnőttek pszichés megsegítéséhez. Nem elhanyagolható azonban, hogy általában nincs jobb, jó lesz ez is gyakorlat ez a szakemberhiány miatt, különösen pszichiátriai területen. Jobb esetben kamaszokkal is gyermekpszichológus vagy csak kamaszokkal dolgozó foglalkozik specifikus életkori jellemzőik miatt.
A hagyományos megközelítés szerint a szülőkkel való
első találkozás után érkezik meg a gyermek. A diagnosztikai szakasz, amelynek
középpontjában ő áll, általában 2-4 ülést ölel fel.
- Beszéljék meg, hogy szólíthatja a nénit/bácsit, akihez jönnek.
- Nyugtassa meg, nem megy messzire, megvárja a közelben.
- Ha van gyermek-ismerős, aki volt pszichológusnál, hagyja a gyerekeket beszélgetni erről, jól megtudják nyugtatni egymást.
- Ha van rokon, aki ijesztgetné a gyermeket, a rokon jelenlétében tiltsa le ezt a fajta kommunikációt, és nyugtassa meg a gyermeket, ebben nincs semmi rendkívüli. Pl.: Ha a hasunk fáj, orvoshoz megyünk, ha rossz érzéseink vannak, pszichológushoz.
Gyermeke mit érzékel?
Kérni
szoktam a szülőket, annyit közöljenek egy kisebb gyermekkel, játszani jön
egy különleges helyre, ami nem óvoda, nem rendelő, hanem játszós hely. Nem kell
említeni, hogy pszichológusnál jár, azt én szoktam elmondani a gyermeknek. 6 év
felettieknél annyit tudnak a gyermekek, hogy a néni/bácsi, akihez jön, tud
segíteni a gyereknek, hogy jobban érezze magát, egy olyan különleges helyen,
ahol máshogy alakulnak a szabályok, mint a külvilágban. Kisebbeknél a játékra
tegyék a hangsúlyt, ne a beszélgetésre, 12 év alatt úgyis többet játszunk, mint
beszélgetünk.
6 éven felüliek általában bejönnek egyedül a pszichológiai szobába. A szülőkonzultációnál kiemelten kérem, a 3 év feletti kicsi gyermeknél otthon ne beszélgessenek róla, bejön-e a szobába a szülő, a gyermek komfortfokozata a bemutatkozás pillanatában derül ki.
Ilyenkor mindig bátorítom a szülőket, hagyatkozzanak a
szakemberre, ő nézi a gyermek jelzéseit, és határozza meg, melyik
a legjobb módszer arra, megkezdődhessen a tényleges ellátás. Egyetlen formával
sem veszít a szülő, a gyermek vagy a szakember, nem baj, ha a szülő bent marad
x alkalommal, annak is megvan a maga tapasztalati nyeresége. Ne érezzék magukra
kötelezőnek azt, mindenképp kint kell maradni, és kérdezzenek bátran efelől a
pszichológustól.
A gyermek tehát megérkezik, üdvözli őt egy kedves
néni/bácsi, aki kezet fog vele, és megmutatja neki a szobát. A gyermek
temperamentumától függően azonnal megnézegethetik a szobát, vagy elkezdhetnek kialakítani rítust (kicsit beszélgetnek, mielőtt a gyermek megnézhetné a
játékokat). A határok kijelölése is ekkor történik: a pszichológusi szobában sok
mindent szabad, amit máshol nem, de önmagában vagy az eszközökben nem tehet
kárt a gyermek.
Baj van?
A gyermekek személyiségük függvényében reagálnak a helyzetre. A szakember sosem engedi, hogy gyermeke kétségbeessen vagy elveszítse a kontrollt. Mindig csak annyira teszi bele egyes, akár frusztráció-felmérő helyzetekbe, hogy az a gyermek számára ne jelentsen komoly stresszt. A legtöbbjét a gyermekek észre sem veszik.
Történik ez...
A gyermek tehát azt éli meg, komfortfokozatának
megfelelően lehet jelen egy helyzetben, ahol rugalmas keretek között
megismerkedhet a pszichológusi szobával és a pszichológussal.
A pszichológus nem tesz fel zaklató, túlzottan direkt,
ráutaló kérdéseket, nem mond sejtető, ítélkező mondatokat, nem akarja meggyőzni a gyermekeket semmiről. A
szabad és vezetett beszélgetés során lazán beszélget gyermekével, de
nem reagálja le direktben, amit a gyermek mond, és a gyermek személyiségéhez
idomul az ülés alatt.
A szabályozás általában lazább, mint amit a
pedagógusok követnek az óvodákban, iskolákban, ez egy szabadabb terep, de ha
azt látjuk, egy gyermek túlpörög, provokál, stb., ott közbelépünk. Nem kell
tehát gyermekét féltenie egy ilyen szituációban.
Az első alkalom az ismerkedésé, ekkor méri fel a
pszichológus, mennyire tud kapcsolódni a gyermekhez, milyen a gyermek
személyisége, mennyire megközelíthető. Felméri, nagyjából mennyit tud a
problémáról, amivel érkeztek, és mit gondol róla – mindezt többnyire direkt
kérdések nélkül. Megnézi a játékszínvonalát, és átgondolja, a következőekben
mely játékokat fogja preferálni a gyermek. Tehát a gyermek, aki utál rajzolni, nem rajzos feladatokat kap a későbbiekben. Így nagyon nagy különbségek
lehetnek az egyes gyerekek megélésében, kivel mit játszik a pszichológus.
Az alkalom végén a pszichológus a gyermekével együtt elpakolja az
eszközöket, amiket aznap használtak, és kimennek a szülőhöz.
Az első alkalom után
Fog-e gyermeke félni/tartani a pszichológustól, mikor
letelt az első alkalom? Ritkán ez is megesik, de nincs vele gond, a folyamat
része. Különösen akkor fordulhat elő, ha olyan szinten feszítette a szorongás,
hogy túl hirtelen adta ki magát, vagy nem tudta szabályozni az
ösztönkésztetéseit. Ekkor a pillanatnyi megkönnyebbülés után szégyellheti is
magát, azt hiheti, a pszichológusnál rosszul viselkedett. Az ilyen esetek
megbeszélése mindig a szülőkonzultáción történik.
Összetévesztik a félelemmel, hogyha a szülő nem jön
időben a gyermekhez, akkor a pszichológushoz kötődik rossz élmény, holott a
gyermek elhagyatást él át. Ezért fontos, hogy a szülő 5 perccel a megbeszélt
időpont előtt érkezzen, átvehesse a gyermeket.
A legtöbb gyermek egyáltalán nem fél a
pszichológustól, sőt megint jönne vele játszani.
- Ha gyermeke fel van pörögve, nem bír magával, ne ijedjen meg, kezd felszabadulni az energiája.
- Az első alkalmak után nem baj, ha több agresszív játékot játszik a gyermek otthon.
- Mondja meg a gyermeknek, pontosan mikor találkozik legközelebb a pszichológussal.