Mi történik a gyermekekkel a pszichológusnál?
Mi történik a gyermekekkel a pszichológusnál?

Kezdjük azzal a téma körüljárását, hogy gyermekét ne vigye el olyan pszichológushoz, aki általában nem gyermekekkel foglalkozik. A kellő eszköztár mellett eltérő megközelítés és tapasztalás szükséges a kisebbek segítéséhez.

A felnőttekkel foglalkozó kollégák általában 14-16 évben jelölik meg azt a határt, ami felett kompetensen tudnak foglalkozni a fiatalokkal, ugyanis onnantól kezdve hasonlít az ellátás menete a fiatal felnőttek pszichés megsegítéséhez. Nem elhanyagolható azonban, hogy általában nincs jobb, jó lesz ez is gyakorlat ez a szakemberhiány miatt, különösen pszichiátriai területen. Jobb esetben kamaszokkal is gyermekpszichológus vagy csak kamaszokkal dolgozó foglalkozik specifikus életkori jellemzőik miatt.

A hagyományos megközelítés szerint a szülőkkel való első találkozás után érkezik meg a gyermek. A diagnosztikai szakasz, amelynek középpontjában ő áll, általában 2-4 ülést ölel fel.


Tippek az első találkozás előttre
- Ne tegyen úgy, mintha csak úgy jönnének valahová. A gyermeknek tudnia kell, ismeretlen helyre jönnek, ki lesz ott és mi fog történni vele.
- Engedje a gyermeknek, hogy magával hozza kedvenc plüssét/játékát/bármit, ami érdekli.

- Beszéljék meg, hogy szólíthatja a nénit/bácsit, akihez jönnek.

- Nyugtassa meg, nem megy messzire, megvárja a közelben.

- Ha van gyermek-ismerős, aki volt pszichológusnál, hagyja a gyerekeket beszélgetni erről, jól megtudják nyugtatni egymást.

- Ha van rokon, aki ijesztgetné a gyermeket, a rokon jelenlétében tiltsa le ezt a fajta kommunikációt, és nyugtassa meg a gyermeket, ebben nincs semmi rendkívüli. Pl.: Ha a hasunk fáj, orvoshoz megyünk, ha rossz érzéseink vannak, pszichológushoz.


Gyermeke mit érzékel?


Kérni szoktam a szülőket, annyit közöljenek egy kisebb gyermekkel, játszani jön egy különleges helyre, ami nem óvoda, nem rendelő, hanem játszós hely. Nem kell említeni, hogy pszichológusnál jár, azt én szoktam elmondani a gyermeknek. 6 év felettieknél annyit tudnak a gyermekek, hogy a néni/bácsi, akihez jön, tud segíteni a gyereknek, hogy jobban érezze magát, egy olyan különleges helyen, ahol máshogy alakulnak a szabályok, mint a külvilágban. Kisebbeknél a játékra tegyék a hangsúlyt, ne a beszélgetésre, 12 év alatt úgyis többet játszunk, mint beszélgetünk.

6 éven felüliek általában bejönnek egyedül a pszichológiai szobába. A szülőkonzultációnál kiemelten kérem, a 3 év feletti kicsi gyermeknél otthon ne beszélgessenek róla, bejön-e a szobába a szülő, a gyermek komfortfokozata a bemutatkozás pillanatában derül ki.


Nincsenek kötelező sablonok, a szülő bármely életkorban bejöhet a gyermekkel, ha ő erős distresszt mutat, majd fokozatosan kerül kivezetésre.


Ilyenkor mindig bátorítom a szülőket, hagyatkozzanak a szakemberre, ő nézi a gyermek jelzéseit, és határozza meg, melyik a legjobb módszer arra, megkezdődhessen a tényleges ellátás. Egyetlen formával sem veszít a szülő, a gyermek vagy a szakember, nem baj, ha a szülő bent marad x alkalommal, annak is megvan a maga tapasztalati nyeresége. Ne érezzék magukra kötelezőnek azt, mindenképp kint kell maradni, és kérdezzenek bátran efelől a pszichológustól.

A gyermek tehát megérkezik, üdvözli őt egy kedves néni/bácsi, aki kezet fog vele, és megmutatja neki a szobát. A gyermek temperamentumától függően azonnal megnézegethetik a szobát, vagy elkezdhetnek kialakítani rítust (kicsit beszélgetnek, mielőtt a gyermek megnézhetné a játékokat). A határok kijelölése is ekkor történik: a pszichológusi szobában sok mindent szabad, amit máshol nem, de önmagában vagy az eszközökben nem tehet kárt a gyermek.


Baj van?


A gyermekek személyiségük függvényében reagálnak a helyzetre. A szakember sosem engedi, hogy gyermeke kétségbeessen vagy elveszítse a kontrollt. Mindig csak annyira teszi bele egyes, akár frusztráció-felmérő helyzetekbe, hogy az a gyermek számára ne jelentsen komoly stresszt. A legtöbbjét a gyermekek észre sem veszik.

Történik ez...


  • ...klasszikus játéktevénység során, amikor a többnyire szerepjáték vagy társas-, fejlesztő játék alatt a gyermek nem is tudja többségében, éppen minek a felmérése zajlik.

  • ...rajzolás, gyurmázás, festés, slime-ozás közben – első rajzolásnál a pszichológus gyakran csatlakozik gyermekéhez az alkotómunkában, ne érezze vizsgálati helyzetben az együtt töltött időt -, a rajzolás a gyermek természetes kifejező eszköze.

  • ...mozgásos játék közben.

  • ...egyéb tesztek felvételekor (melyek gyermekkorban többnyire mesélésre, saját világ megalkotására vannak kialakítva)


A gyermek tehát azt éli meg, komfortfokozatának megfelelően lehet jelen egy helyzetben, ahol rugalmas keretek között megismerkedhet a pszichológusi szobával és a pszichológussal.

A pszichológus nem tesz fel zaklató, túlzottan direkt, ráutaló kérdéseket, nem mond sejtető, ítélkező mondatokat, nem akarja meggyőzni a gyermekeket semmiről. A szabad és vezetett beszélgetés során lazán beszélget gyermekével, de nem reagálja le direktben, amit a gyermek mond, és a gyermek személyiségéhez idomul az ülés alatt.


Gyermeke így megtapasztalhatja a feltétlen nélküli elfogadást, az osztatlan figyelmet, a szakember pedig elkezdi összerakni, gyermeke miért viselkedik úgy, ahogy, és miként lehetne alakítani a kialakult helyzeten.


A szabályozás általában lazább, mint amit a pedagógusok követnek az óvodákban, iskolákban, ez egy szabadabb terep, de ha azt látjuk, egy gyermek túlpörög, provokál, stb., ott közbelépünk. Nem kell tehát gyermekét féltenie egy ilyen szituációban.

Az első alkalom az ismerkedésé, ekkor méri fel a pszichológus, mennyire tud kapcsolódni a gyermekhez, milyen a gyermek személyisége, mennyire megközelíthető. Felméri, nagyjából mennyit tud a problémáról, amivel érkeztek, és mit gondol róla – mindezt többnyire direkt kérdések nélkül. Megnézi a játékszínvonalát, és átgondolja, a következőekben mely játékokat fogja preferálni a gyermek. Tehát a gyermek, aki utál rajzolni, nem rajzos feladatokat kap a későbbiekben. Így nagyon nagy különbségek lehetnek az egyes gyerekek megélésében, kivel mit játszik a pszichológus.

Az alkalom végén a pszichológus a gyermekével együtt elpakolja az eszközöket, amiket aznap használtak, és kimennek a szülőhöz.


Az első alkalom után


Fog-e gyermeke félni/tartani a pszichológustól, mikor letelt az első alkalom? Ritkán ez is megesik, de nincs vele gond, a folyamat része. Különösen akkor fordulhat elő, ha olyan szinten feszítette a szorongás, hogy túl hirtelen adta ki magát, vagy nem tudta szabályozni az ösztönkésztetéseit. Ekkor a pillanatnyi megkönnyebbülés után szégyellheti is magát, azt hiheti, a pszichológusnál rosszul viselkedett. Az ilyen esetek megbeszélése mindig a szülőkonzultáción történik.

Összetévesztik a félelemmel, hogyha a szülő nem jön időben a gyermekhez, akkor a pszichológushoz kötődik rossz élmény, holott a gyermek elhagyatást él át. Ezért fontos, hogy a szülő 5 perccel a megbeszélt időpont előtt érkezzen, átvehesse a gyermeket.

A legtöbb gyermek egyáltalán nem fél a pszichológustól, sőt megint jönne vele játszani.


Tippek az első találkozás utánra
- Érdeklődje meg a gyerektől, hogy érezte magát, de ne faggassa a részletekről.

- Ha gyermeke fel van pörögve, nem bír magával, ne ijedjen meg, kezd felszabadulni az energiája.

- Az első alkalmak után nem baj, ha több agresszív játékot játszik a gyermek otthon.

- Mondja meg a gyermeknek, pontosan mikor találkozik legközelebb a pszichológussal.