Bajban van a gyerek? Lassíts.
Bajban van a gyerek? Lassíts.

Mikor gond van a gyerekkel, probléma van a családban, akarva-akaratlanul a gyerek felé is kimehet indulat, kétségbeesés, tehetetlenség. A probléma az, hogy a rátett kontrollálatlan érzelmek csak nehezítik az előrelépést.


Bajkör


Alaptézis, hogyha valaki bajban van, azt a baj legintenzívebb időszakában csakis segítjük. Nem konfrontálunk. Nem mutatunk rá a hibáira, mert akkor még lejjebb csúszik a lejtőn.

Ezért van az, hogy mikor egy kamasz jön hozzám, és mély dolgokról beszélünk, mikor tapasztalom, hogy elbicsaklik a hangja, mondaná a dolgokat, de nem bírja, elmondom neki, nem kell most továbbmennünk, ha mára ennyire tudtunk elmélyülni. Mert ha túl mélyre megyünk, és valami felszakad benne, az a gát talán túl nagy vizet ereszt át. Magyarán fontos, hogy adagonként, feldolgozva haladjunk, ne legyen kárára az ülés.

Ugyanígy fontos a bajban lévő gyerek, kamasz családjának, hogy tudja tartani a kontrollt saját magán. Igen, amikor mélyen van a gyerek, senki ne dühöngjön neki, semmibe véve a pszichológiai nehézségek természetét.

Egy anorexiás se kapott észbe attól, hogy a szülő az asztalt verte, hát egyen már.

Ha a gyerek alig tud elaludni, nem segít az unszolás, igyon meleg tejet és aludjon. Épphogy a ráfókuszálás oltja ki az ellazulást, ami alvásba segítené.

Nézzük a bajkört, ami segíthet abban, hogy a tesók, rokonok is könnyen megértsék, miről van szó. A logikája az, hogy befelé sosem szidunk, kritizálunk, panaszkodunk, amíg a baj tart.



Legbelül van a bajban lévő gyerek – a szakmában indexpáciens -, rajta vagy a legnagyobb nyomás a rendszerben, ezért produkál tünetet. Ha ráteszünk további nyomást, a tünete erősödni vagy váltani fog egy még rosszabbra.

Tehát, ha baj van a gyerekkel, a szülő a vele egy szinten található testvérnek se jó, ha panaszkodik. Kifelé adja ki a kétségeit például az osztályfőnöknek, a saját barátainak. Ugyanígy a pedagógus se kritizálhatja befelé a nehéz helyzetben lévő gyereket és szüleit, ha a szülők mindent megtesznek, hogy a helyzet jófelé alakuljon. Akkor sem tehet így, ha látszólag a gyerek ellenáll, mert ő van a legmélyebb bajban, amiből nehéz a kilábalás.

Nem kívánom senkinek, hogy komolyabb pszichés problémája legyen, mikor nap, mint nap azzal kell harcolnia, és már nem tudja, magát vagy a betegséget okolja érte. Nem hiányzik még neki más kritikája, kétségbeesése.


Mikor konkrétan baj van


Ha már baj van, annak lehet egy hossza és lehetnek gyújtópontjai. Mikor gyújtóponton van a gyerek, azaz nagyon maga alatt van, vagy kétségbeesett, érzelmileg felindult állapotban van, nézzük, mi árt és használ.


A hegyi beszéd nem segít


Különösen, mert olyan állapotban be se fogadja az információt. Mikor valaki ködös terepen vezet, természetes, hogy nem látja jó előre a táblát. Így a pont feszítő helyzetben lévő gyerek se képes befogadni az információt.

Főleg igaz ez, ha újra és újra ugyanazokat a kliséket hallja. Igaz általánosan az emberekre, hogy ha egy filmben vagy játék során elhangzik egy találó mondat, sokkal inkább átjön, mintha ’már megint’ hallaná ugyanazt az alapigazságot sokkal hosszabban kifejtve, tanító jelleggel. Pszichológusnál se hosszan győzködi a klienst a pszichológust, hát higgye már el neki ezt meg ezt, hanem különféle módszerekkel egy-két odataláló mondatindítással beszélgetnek a kliens saját élményeiről, megéléséről.

A hegyi beszédet nyugodtan elmondhatja a szülő szülőtársának, ha ventillálni akar, de ha a gyereknek mondja, senkinek nem lesz jobb.

Mit tud akkor befogadni a gyerek? „Megoldjuk együtt, nem lesz baj.” „Mindig itt leszek melletted.” „Nyugodjunk meg egy kicsit mindketten.” „Adjunk neked mára egy kis engedményt.” Ezek vigasztaló mondatok a gyereknek, mert csökkentik annak érzetét, egyedül van a problémával.


Stop a bűntudatra

Akinek alvási, evési, szorongásos, stb. nehézsége van, az nem tehet róla. Kérdés, miért jutott el odáig, de mikor már megvan az állapot, azt nem tudja csak úgy leállítani.

A legtöbb súlyos pszichés probléma hátterében érzelmi szinten a bűntudata, csalódás, meg nem felelés van. Innen érkezik a kontrollvesztés és a járulékos nehézségek. Ha egy nehéz állapotra további bűntudatot teszünk („Miért kell ezzel elszomorítanod anyát?”, „Oldd meg egyedül!”, „Ez egyáltalán nem is nagy dolog.”), akkor mi magunk súlyosbítjuk a gyerek állapotát.

Viszont stop van a szülői bűntudatra is. A szülői lelki állapota mindig hatást gyakorol a gyerekére. Ha képes vagy a feltörő aggályos vagy magadat vádoló gondolatokat legalább egy időre félretenni, azzal jót teszel az egész családnak.


Tudod, mi van a fejében?

Ha egy szülő, pedagógus, stb. nem érintette az adott pszichés nehézség azon vállfaja és ha lehet, gyerekkori formája, nem igazán tudja, hogyan érzi magát az érintett. Szakemberként azt látom, hogy igen sok gyerek a pszichés nehézség tankönyvi példájával küzd, megvan a betegség sajátos logikája, és tényleg küszködik, hogy jobb legyen. Bitang nehéz egy-egy ilyen állapot, így a hozzátartozók sokszor nem is tudják megérteni az adott állapot szenvedésfokát.

A gyerek, kamasz, hiába fiatal, nagyon magasfokú érzelmi bizonytalanságot és önvádlást tud átélni, akkor is, ha ez akár indokolatlan, például beszélünk egy teljesítményproblémáról.

A legjobb, ha hiteles forrásból, korlátozott mennyiségben olvasol szülőknek szánt ismertető anyagot, ami segít megérteni, a gyerek problémája milyen következményekkel jár. Tehát ne azt próbáld te magad kitalálni, ki a hibás miatta, hanem hogy hogyan lehetne segíteni neki a mindennapokban, jobb legyen.


Ne kapkodj

Természetes, hogy az adrenalin hajt, segíts a gyerekednek, minél előbb, minél jobban, de miután megtörtént az első lépés, se fog minden azonnal megoldódni.

Ha felkerestek szakembert, és közepes-komoly a probléma, hónapok, mire előrehaladás lehet. Fontos figyelni az apró pozitív változásra, és hétről hétre menni előre, segíteni a gyereket. Ehhez pedig tartalék kell.

Tankoljatok fel együttes élményekből, kellemes dolgokból, bármi jó, ami örömélményt jelent. Ha nagy a nehézség, engedj meg a gyereknek egy-két nem fontos dolgot, nem baj, ha megkapja a nagyon kért divatos akármit, ha te a szülői elveid alapján nem is most vetted volna meg. Most baj van, ilyenkor az elvek egy picit átíródnak. Ha te nem vagy olykor rugalmas, a szorongás se lesz az, és a gyerek törik a történetben.

Tehát legfontosabb: Észleld a problémát. Tegyél, bármely kis lépést a megoldásért ma. Legyen meg a határidő, mikor legközelebb lesz előrehaladási pont. Közben a mindennapok közepette is próbáld tölteni a gyereket és saját magad.


A közösség ereje

Sokszor a gyerekek nem akarják, hogy a testvérek, tágabb rokonság tudjon a problémáról. Minél nagyobb, annál érzékenyebb lehet erre. Míg közeli rokonoknak indokolt esetben javasolt elárulni, mi történik – különösen, ha viselkedésváltozásukkal ők is hozzájárulhatnak ahhoz, a gyereknek jobb legyen -, jó hallgatni a gyerekre a tágabb közösséget illetően. Tehát az osztályfőnök tudjon róla, mi történik, a többi pedagógus nem feltétlenül. Adjunk a gyereknek is kontrollt, hiszen a saját problémájáról van szó, amit tiszteletben kell tartani.

Ugyanakkor arra rá lehet mutatni komolyabb problémával küzdő nagyobb gyerekek esetében, nincsenek egyedül ezzel a gonddal, sokan mások küzdenek hasonlóval, csak senki nem mondja. Sokszor hallom azt, biztosan csak ők olyan buták, tehetetlenek, szerencsétlenek, hogy éppen velük történik ez. Különösen szerencsés olyan példát mutatni nekik, akik épp abban a szakaszban vannak, amiben ők, és ugyanolyan kínszenvedés nekik az előrejutás, illetve pozitív példaként olyat keresni, aki már ezen túljutott, és megnézni, neki mi vált be.


Légy érte hálás

Nyilván ki örülne egy őrjöngő gyereknek, de egy ponton túl bármiféle érzelmi kiadás, kiakadás is jobb, mint a semmi. Ha nem adja ki, az attól még benne van, és rombolja belülről. Így, miután lement a sírás, kiabálás, társai, örülj neki egy picit, hogy a gyereked annyi bizalommal van irántad, hogy ezt az állapotát így kiengedte.

Az ilyen állapotok jó kiindulópontjai egy-egy kedvesebb beszélgetésnek. Itt nem a probléma megoldása a cél, hanem az erőgyűjtés. Mesélj neki róla, neked mi volt a nehéz a múltban, és hogyan jutottál rajta túl. Küzdőset mesélj, ne olyat, ami csip-csup megoldódott. Beszélgessétek át, mi az, ami most jólesne, és ha lehet, valósítsátok meg.


ÖSSZEGEZVE

Ha bajban van a gyerek, légy kedves magaddal és légy kedves a gyerekeddel. A baj már megvan, nem lehet varázsszóra eltüntetni, de ti itt vagytok egymásnak. És ha tényleg nagy a baj, ne kínlódjatok magatokban, keress neki segítséget.