Mikor gond van a gyerekkel,
probléma van a családban, akarva-akaratlanul a gyerek felé is kimehet indulat,
kétségbeesés, tehetetlenség. A probléma az, hogy a rátett kontrollálatlan
érzelmek csak nehezítik az előrelépést.
Bajkör
Alaptézis,
hogyha valaki bajban van, azt a baj legintenzívebb időszakában csakis segítjük.
Nem konfrontálunk. Nem mutatunk rá a hibáira, mert akkor még lejjebb csúszik a
lejtőn.
Ezért van
az, hogy mikor egy kamasz jön hozzám, és mély dolgokról beszélünk, mikor tapasztalom,
hogy elbicsaklik a hangja, mondaná a dolgokat, de nem bírja, elmondom neki, nem
kell most továbbmennünk, ha mára ennyire tudtunk elmélyülni. Mert ha túl mélyre
megyünk, és valami felszakad benne, az a gát talán túl nagy vizet ereszt át.
Magyarán fontos, hogy adagonként, feldolgozva haladjunk, ne legyen kárára az
ülés.
Ugyanígy
fontos a bajban lévő gyerek, kamasz családjának, hogy tudja tartani a kontrollt
saját magán. Igen, amikor mélyen van a gyerek, senki ne dühöngjön neki, semmibe
véve a pszichológiai nehézségek természetét.
Egy
anorexiás se kapott észbe attól, hogy a szülő az asztalt verte, hát egyen már.
Ha a gyerek
alig tud elaludni, nem segít az unszolás, igyon meleg tejet és aludjon. Épphogy
a ráfókuszálás oltja ki az ellazulást, ami alvásba segítené.
Nézzük a bajkört, ami segíthet
abban, hogy a tesók, rokonok is könnyen megértsék, miről van szó. A logikája
az, hogy befelé sosem szidunk, kritizálunk, panaszkodunk, amíg a baj tart.

Legbelül van
a bajban lévő gyerek – a szakmában indexpáciens -, rajta vagy a legnagyobb
nyomás a rendszerben, ezért produkál tünetet. Ha ráteszünk további nyomást, a
tünete erősödni vagy váltani fog egy még rosszabbra.
Tehát, ha baj
van a gyerekkel, a szülő a vele egy szinten található testvérnek se jó, ha
panaszkodik. Kifelé adja ki a kétségeit például az osztályfőnöknek, a saját
barátainak. Ugyanígy a pedagógus se kritizálhatja befelé a nehéz helyzetben
lévő gyereket és szüleit, ha a szülők mindent megtesznek, hogy a helyzet jófelé
alakuljon. Akkor sem tehet így, ha látszólag a gyerek ellenáll, mert ő van a
legmélyebb bajban, amiből nehéz a kilábalás.
Nem kívánom
senkinek, hogy komolyabb pszichés problémája legyen, mikor nap, mint nap azzal
kell harcolnia, és már nem tudja, magát vagy a betegséget okolja érte. Nem hiányzik
még neki más kritikája, kétségbeesése.
Mikor konkrétan baj van
Ha már baj van, annak lehet egy
hossza és lehetnek gyújtópontjai. Mikor gyújtóponton van a gyerek, azaz nagyon
maga alatt van, vagy kétségbeesett, érzelmileg felindult állapotban van, nézzük,
mi árt és használ.
A hegyi beszéd nem segít
Különösen,
mert olyan állapotban be se fogadja az információt. Mikor valaki ködös terepen
vezet, természetes, hogy nem látja jó előre a táblát. Így a pont feszítő
helyzetben lévő gyerek se képes befogadni az információt.
Főleg igaz
ez, ha újra és újra ugyanazokat a kliséket hallja. Igaz általánosan az
emberekre, hogy ha egy filmben vagy játék során elhangzik egy találó mondat,
sokkal inkább átjön, mintha ’már megint’ hallaná ugyanazt az alapigazságot
sokkal hosszabban kifejtve, tanító jelleggel. Pszichológusnál se hosszan
győzködi a klienst a pszichológust, hát higgye már el neki ezt meg ezt, hanem
különféle módszerekkel egy-két odataláló mondatindítással beszélgetnek a kliens
saját élményeiről, megéléséről.
A hegyi beszédet
nyugodtan elmondhatja a szülő szülőtársának, ha ventillálni akar, de ha a
gyereknek mondja, senkinek nem lesz jobb.
Mit tud
akkor befogadni a gyerek? „Megoldjuk együtt, nem lesz baj.” „Mindig itt leszek
melletted.” „Nyugodjunk meg egy kicsit mindketten.” „Adjunk neked mára egy kis
engedményt.” Ezek vigasztaló mondatok a gyereknek, mert csökkentik annak
érzetét, egyedül van a problémával.
Stop a bűntudatra
Akinek
alvási, evési, szorongásos, stb. nehézsége van, az nem tehet róla. Kérdés,
miért jutott el odáig, de mikor már megvan az állapot, azt nem tudja csak úgy
leállítani.
A legtöbb
súlyos pszichés probléma hátterében érzelmi szinten a bűntudata, csalódás, meg
nem felelés van. Innen érkezik a kontrollvesztés és a járulékos nehézségek. Ha
egy nehéz állapotra további bűntudatot teszünk („Miért kell ezzel
elszomorítanod anyát?”, „Oldd meg egyedül!”, „Ez egyáltalán nem is nagy dolog.”),
akkor mi magunk súlyosbítjuk a gyerek állapotát.
Viszont stop van a szülői bűntudatra is. A szülői lelki állapota mindig hatást gyakorol a gyerekére. Ha képes vagy a feltörő aggályos vagy magadat vádoló gondolatokat legalább egy időre félretenni, azzal jót teszel az egész családnak.
Tudod, mi van a fejében?
Ha egy
szülő, pedagógus, stb. nem érintette az adott pszichés nehézség azon vállfaja
és ha lehet, gyerekkori formája, nem igazán tudja, hogyan érzi magát az
érintett. Szakemberként azt látom, hogy igen sok gyerek a pszichés nehézség
tankönyvi példájával küzd, megvan a betegség sajátos logikája, és tényleg
küszködik, hogy jobb legyen. Bitang nehéz egy-egy ilyen állapot, így a
hozzátartozók sokszor nem is tudják megérteni az adott állapot szenvedésfokát.
A gyerek,
kamasz, hiába fiatal, nagyon magasfokú érzelmi bizonytalanságot és önvádlást tud átélni,
akkor is, ha ez akár indokolatlan, például beszélünk egy teljesítményproblémáról.
A legjobb,
ha hiteles forrásból, korlátozott mennyiségben olvasol szülőknek szánt ismertető
anyagot, ami segít megérteni, a gyerek problémája milyen következményekkel jár.
Tehát ne azt próbáld te magad kitalálni, ki a hibás miatta, hanem hogy hogyan
lehetne segíteni neki a mindennapokban, jobb legyen.
Ne kapkodj
Természetes,
hogy az adrenalin hajt, segíts a gyerekednek, minél előbb, minél jobban, de
miután megtörtént az első lépés, se fog minden azonnal megoldódni.
Ha felkerestek
szakembert, és közepes-komoly a probléma, hónapok, mire előrehaladás lehet. Fontos
figyelni az apró pozitív változásra, és hétről hétre menni előre, segíteni a
gyereket. Ehhez pedig tartalék kell.
Tankoljatok
fel együttes élményekből, kellemes dolgokból, bármi jó, ami örömélményt jelent.
Ha nagy a nehézség, engedj meg a gyereknek egy-két nem fontos dolgot, nem baj,
ha megkapja a nagyon kért divatos akármit, ha te a szülői elveid alapján nem is
most vetted volna meg. Most baj van, ilyenkor az elvek egy picit átíródnak.
Ha te nem vagy olykor rugalmas, a szorongás se lesz az, és a gyerek törik a
történetben.
Tehát
legfontosabb: Észleld a problémát. Tegyél, bármely kis lépést a megoldásért ma.
Legyen meg a határidő, mikor legközelebb lesz előrehaladási pont. Közben a mindennapok
közepette is próbáld tölteni a gyereket és saját magad.
A közösség ereje
Sokszor a
gyerekek nem akarják, hogy a testvérek, tágabb rokonság tudjon a problémáról.
Minél nagyobb, annál érzékenyebb lehet erre. Míg közeli rokonoknak indokolt
esetben javasolt elárulni, mi történik – különösen, ha viselkedésváltozásukkal
ők is hozzájárulhatnak ahhoz, a gyereknek jobb legyen -, jó hallgatni a gyerekre
a tágabb közösséget illetően. Tehát az osztályfőnök tudjon róla, mi történik, a
többi pedagógus nem feltétlenül. Adjunk a gyereknek is kontrollt, hiszen a
saját problémájáról van szó, amit tiszteletben kell tartani.
Ugyanakkor
arra rá lehet mutatni komolyabb problémával küzdő nagyobb gyerekek esetében,
nincsenek egyedül ezzel a gonddal, sokan mások küzdenek hasonlóval, csak senki
nem mondja. Sokszor hallom azt, biztosan csak ők olyan buták, tehetetlenek, szerencsétlenek,
hogy éppen velük történik ez. Különösen szerencsés olyan példát mutatni nekik,
akik épp abban a szakaszban vannak, amiben ők, és ugyanolyan kínszenvedés nekik
az előrejutás, illetve pozitív példaként olyat keresni, aki már ezen túljutott,
és megnézni, neki mi vált be.
Légy érte hálás
Nyilván ki
örülne egy őrjöngő gyereknek, de egy ponton túl bármiféle érzelmi kiadás, kiakadás
is jobb, mint a semmi. Ha nem adja ki, az attól még benne van, és rombolja
belülről. Így, miután lement a sírás, kiabálás, társai, örülj neki egy picit,
hogy a gyereked annyi bizalommal van irántad, hogy ezt az állapotát így
kiengedte.
Az ilyen
állapotok jó kiindulópontjai egy-egy kedvesebb beszélgetésnek. Itt nem a
probléma megoldása a cél, hanem az erőgyűjtés. Mesélj neki róla, neked mi volt
a nehéz a múltban, és hogyan jutottál rajta túl. Küzdőset mesélj, ne olyat, ami
csip-csup megoldódott. Beszélgessétek át, mi az, ami most jólesne, és ha lehet, valósítsátok meg.
ÖSSZEGEZVE
Ha bajban van a gyerek, légy kedves magaddal és légy kedves a gyerekeddel.
A baj már megvan, nem lehet varázsszóra eltüntetni, de ti itt vagytok
egymásnak. És ha tényleg nagy a baj, ne kínlódjatok magatokban, keress neki segítséget.