Gyakran
hallom azt különösen az óvodás korosztály szüleitől, hogy a gyerekük játékában
felfalják egymást a vadállatok, és ez milyen rossz. Óvodapedagógusok jelzik a szülőknek, a
gyerek rablós játék közben ’lelövöldözte’ a többi gyereket, beszéljen a fejével. Mikor a szülők bent
vannak a kisebb gyerekekkel tartott pszichológiai ülésen, rosszul veszik, ha a
gyerek által irányított plüss hatalmaskodó vagy agresszív.
Egy dolgot
nagyon fontos tisztázni ebben a kérdéskörben: a játékszint nem egyenértékű a
valósággal. Amit a gyerek lejátszik (pl.: az egyik emberke elintézi a
másikat, majd elássa), közel sem egyenértékű azzal, ő mit csinálna a
valóságban. Azt nem ő csinálja, hanem az emberke, amit mozgat.
Ezért
van az, hogy mikor egy szorongó kisgyerek nem megközelíthető (beszélek hozzá, próbálok játszani vele, és nem néz rám, nem foglalkozik velem), akkor egy plüssel megyek oda hozzá. A plüssnek megnyílik, vele kommunikál. A 6 év alatti gyerekek
fantáziavilágában ugyanis a plüss az nem én vagyok, hiába én beszéltetem.
A játékbeli
agresszió is más értékű: a gyerek ösztönét képviseli és a feszültség egyik levezetési formája. Szorongók
is játszhatnak agresszív játékokat, és kifejezetten bátorítom őket arra, bábozás
közben a bábjuk igenis álljon ki az igazáért, küzdjön meg a gonosszal. Extrém
szorongó gyerekek értékelik, mikor agresszort hozok be a játékba, azaz tudják,
hogy a játék nem a valóság, hanem az élet egyik gyakorlóterepe.
1) Nem teszi szándékosan tönkre a játékeszközt.
2) Nem bántja magát.
Mikor ilyan keretezéssel indítunk (csakis az első alkalom elején, nem szükséges túlhangsúlyozni), a gyerek tudja, hogy vannak szabályok, de a játék fő irányítója ő.
Mindig tudjuk, hogy amikor
játékba hívjuk a gyerekeket, akkor azt vállaljuk, hogy szükségtelenül nem
visszük vissza őket a valóságba, hanem hagyjuk lefutni a játékot.
Valóban agresszió, hiába játék
közben történik:
Ha ilyesmi
történik, meg kell állítani a játékot, megnyugtatni a gyerekeket, megkeresni az
okot, ami miatt agresszívvá vált a gyerek, átbeszélni a szituációt vagy legalább
visszajelezni a gyereknek a felnőtt érzéseit. Lehet arra is következtetni, a
gyerek milyen érzést élhet át.
Pl.: Látom,
mérges lettél. Nem tudom, miért történt ez, pedig eddig jót játszottunk, én jól
éreztem magam. Mit gondolsz, mi történhetett? Mikor megnyugodott, próbáljunk neki egy másféle játékot vagy
tevékenységet felajánlani.
Nem agresszió, hanem játék:
Ha a gyerekek efféle normális agressziójára
rászólnak, akkor össze fog zavarodni, hiszen ő csak játszott.
Problémahelyzetek
"A gyermekem elszemtelenedik játék közben."
Egyes
határproblémás gyerekek elfelejtik, hogy a szerepjátékban a szülő lehet gyerek-
vagy pajtásszerepben, de a játékból kilépve ő akkor is a szülő. Ezeknél a
gyerekeknél lehet jelezni, hogy véget ért a játékidő, kijövünk ebből az egyedi,
mágikus világból.
Fontos
jelezni azt is, még 5 perc, 2 perc van a játékidőből, így könnyebben érzékelik,
nemsokára át kell állniuk egy másféle működésmódra.
"A gyermekem nem engedi, hogy alakítsak a játék menetén."
Mikor a gyerek megkaparintja a
szülőt, sokszor ki akarja élni a vágyait minél gyorsabban és intenzívebben. A
legtöbb gyerek beenged a játékába, viszont néhányuk nem hagyja, hogy a másiknak is beleszólása
legyen a játék menetébe.
"Annyira agresszív a gyerekem, hogy nem tudok vele játszani."
A szülők
temperamentumától is függ, kinek mi az agresszió, van, aki az autók összeütköztetését
sem szereti.
Lehet
próbálkozni ilyenkor firkálással, tépkedéssel, papír átlyukasztásával. Ha
ott megéled, hogy a gyerek bele tud lépni a destruktív játékba, de utána vissza
tud jönni belőle, magabiztosabbá válsz a többi játékkal kapcsolatban.
Az
időlimit is jó megoldás, legyen 15-20 perces játékidő blokk a gyerekkel.
A gyerekek nem jelzik, ha elfáradtak vagy túlpörögnek, mert jó érzés a
szülővel játszaniuk, így viszont a felnőttnek kell tudnia, mikor volt elég a
játék.
Azzal is
lehet próbálkozni, hogy alkotás-rombolás sorrend legyen. Tehát együtt előbb
felépítetek egy tornyot, majd van-e kedve a gyereknek elfújni? Vagy eldönteni?
(Általában van.) Ekkor megint legitimálod az agresszió egy rendben lévő
formáját, nyugodtan meg is lehet tapsolni, milyen remekül eldöntötte.
Meg lehet
próbálni legalizálni az agressziót egy rövid időre, például két percre, mikor te
is csinálod vele az indulatlevezetést. Pl. most toporzékoljunk együtt, zárjuk
erősen ökölbe a kezünket, most kiabáljunk egy jó nagyot. Ha valami nehézség van
a gyerek életében vagy nem vagy biztos magadban, ezt nem ajánlom, mert ez az a
módszer, amit inkább keretezettebben jó használni, mert átlendítheti a gyereket
a még több indulat kiadása felé.
Ha végképp
erős agressziót tapasztalsz, az jó mérőfoka annak, hogy érdemes szakembert
keresni.
"A két testvér agresszió-szintje nagyon más"
Van, hogy
nagy a különbség, és az egyik testvér megijed a másik látszólagos agresszió szintjétől,
hiszen, ha ő nem játszik vele, kívülről félelmetes lehet az autók egymásnak
vagdosása, stb. El lehet neki magyarázni, ez is játék, nem rosszaság, de neki
nem kell ilyet játszania, ha nem akar.
Közös
játékban arra kell törekedni, hogy megtaláljanak egy középutat, akár konstruáló
játékokat. A legó várat utána szét lehet dönteni a tankokkal, míg a másik
gyerek legóalkotása megmarad. Az instruált mozgásos játékok (kisüt a nap –
tárjuk ki a karjaink, esik az eső - guggoljunk le, villámlik – bújjunk asztal
alá) szintén jó mindkét temperamentumú gyermeknek.
"A gyerekem túl vadul
játszik az apjával."
Sok édesapának megvan az a vele
született képessége, hogy gyerekszintre menjen, így amit túl vadnak gondolsz,
az valószínűleg még a belefér-szint. Amit tisztázni kell, hogy nem pörgeti-e be
nagyon ez a fajta játék a gyereket, tehát ne lefektetés előtt játsszák.
"A gyermekem azt hiszi, még mindig játszunk, mikor fegyelmezném."
Nem egy
gyerek hiszi azt a szülői fegyelmezésre, hogy a szülő csak viccel, és kezd
például elfutni tőle. Ilyenkor azt hiszi, fogócskáznak, és nem érzékeli, hogy a
szülő egyre stresszesebb.
Ami
segíthet:
- Ha mindig
egy megszokott helyen beszélitek meg az adódó kisebb-nagyobb problémákat, mikor
otthon tartózkodtok, így a gyerek megérti, ez itt nem a játék helye.
- Ha van ez jelzésetek,
amiből a gyerek tudja, komoly dolog következik. Például 5-től 1-ig számolsz.
- Ha higgadt
maradsz. A gyerekek a felhevültséget párosítják a játékkal, tehát ha után
rohansz, ő elfut, de ha higgadtan sétálsz oda, vált.
- Ha halk, higgadt hangnemet használt. Mikor a gyerek játszani akar veled, felfigyel arra, mikor
elhalkulsz, mert nem ezt várja. Legfeljebb elmegy másik játékot játszani, de
kiléphettek a játék-fegyelmezés körből, és újra szülői szerepkörűként tekint
rád.
- Nagyon
világos ok-okozati kifejtéssel. Ő most ezt tette, ezért te
dühös/csalódott/szomorú vagy. Ennek ez lesz a (nagyon hamar bekövetkező)
eredménye.
Egy kis biztatás
Ha a
gyereked játszik, az már jó. A gyerekek testi/lelki egészségének egyik legfontosabb
jele. Ha egy 2-6 éves gyerek egyáltalán nem játszik, az a komoly patológia jele.
Manapság a
gyerekek nagy része vagy szorongó, vagy agresszív. Az agresszív gyerek, aki
kifelé folyatja az ösztöneit, még mindig kevesebb kárt tesz magában pl.
pszichoszomatikus értelemben, mint a szorongó. Inkább jöjjenek azok az
indulatok ki.
A játékok lecserélhetőek. Nem éri meg a véletlenül tönkrement játék miatt összeveszni a gyerekkel, ha különben jót játszottatok.
Bármi el tud romlani, de szerencsére játék közben szinte minden meg is tud javulni. Támaszkodjunk erre a csodálatos eszközre, ami átsegíti a nehéz helyzeteken a gyerekeket.