(Cikkemben a pszichológushoz, tanácsadó szakpszichológushoz
járó gyerekekről, kamaszokról írok, a pszichoterápiás ellátás hosszáról és a
felnőtt terápiáról nem.)
A szülők fejében általában két elképzelés/félelem él a
pszichés gondozás hosszáról:
1. Pár alkalom az egész és minden rendben lesz
Általában az első blokkot, ami a diagnosztikai blokk,
tévesztik össze a pszichés ellátással. A diagnosztika során a szakember
megismeri a gyermeket, mozgatórugóit, erősségeit és gyengeségeit. Az alakuló
kapcsolat már ekkor segíthet a gyermeknek abban, részlegesen jobban legyen, de
ettől a blokktól nem várhatunk nagy változást. Ezért sem szerencsés a
gyermeknek azt mondani, „Pár alkalommal jönni fogunk egy nénihez.”
2. Hosszas folyamatra van szükség a gyermek mentális
egészségének helyreállításához
Mások abban gondolkodnak, hogy olyan állapotban van a gyermek, hogy igen hosszú ellátás kell neki, sőt az a jó, ha szinte állandóan kontroll alatt van. A gyermeknek nem érdeke, hogy hosszú idői egységen át (másfél éven túl) szakemberhez járjon. Éppen ahhoz szeretnénk hozzásegíteni, hogy önállóan, a család és a környezet segítségével meg tudjon birkózni a nehézségekkel.
„Csak pár kérdésem
lenne, muszáj elkezdeni a teljes folyamatot?”
Nevelési
tanácsadás tárgykörébe tartoznak olyan gyermekkel kapcsolatos
kérdések, általános tudnivalók, amiknek a megvitatásához nincs szükség a
gyermekre. Amennyiben a szülők arról szeretnének felvilágosítást kérni,
válás/veszteség esetén mit hogyan kommunikáljanak a gyerekkel, arra is van
szükség. Mivel itt a szülő a kliens, és a gyermek nem jelenik meg, közös
felügyelet esetén is sor kerülhet hasonló konzultációra, akkor is, ha a másik
fél nem veszi igénybe a szolgáltatást. A gyereket ilyenkor egyáltalán nem kell
hozni. Ugyanakkor evidens, hogy a gyerek jelenléte nélkül a szakember nem tud
tökéletesen rászabott tanácsokat adni, ilyenkor a szülő által elmondottak és
előzetes tapasztalatai alapján beszélik át a felmerülő kérdéseket.
TIPP:
Előfordul, hogy egy szülő szeretné hozni a gyermekét, majd az első
szülőkonzultációs alkalommal felmerül mind a szülőben, mind a pszichológusban,
egyáltalán van-e szükség a gyerekkel való közös munkára. Ha mindketten
egyetértenek abban, iránymutatással a szülő is képes segíteni gyermekét, akkor
nem kerül sor a diagnosztikai blokkra. A szülők ilyenkor úgy érezhetik,
túlzásba estek vagy túlaggódták a helyzetet, mikor arról van szó, szakértelem
híján inkább szakemberhez fordultak, aki validálta, tényleg minden rendben van.
„Meg lehet
mondani az elején, meddig tart majd?”
Az első pár
ülés után a szakember magában tud mondani egy hozzávetőlegesen
időintervallumot, mekkorának látja a problémát és mennyire mozdíthatónak a
gyereket, de ez arra korlátozódik, csak pár blokkról lesz szó, vagy hosszabb
folyamatra lesz szükség. Önöknek se fog erről többet mondani, a diagnosztikai
szakasz végén kerülnek megbeszélésre a kilátások. Szoktam jelezni szülőknek
(elsősorban komoly szorongás, mutizmus esetén), ha komolyabb időre van szükség
a gyerek ellátására.
TIPP:
A szülőnek is van beleszólása a dolgok menetébe, magánpraxisban éppúgy, mint
közellátásban. Megérdeklődhetik a pszichológustól, merre haladnak a dolgok,
érzése szerint a gyerek jobban-rosszabbul fejlődik, mint az elvárható.
„A
gyerekem erős pánik tüneteket mutat, biztos sokáig kell még jönni./Kicsit letört, nem lesz ez hosszú, ugye?”
A konkrét
tüneten túl a család pszichés állapota és a gyermek személyisége, megküzdési
módszerei határozzák meg, mennyi időre van szüksége. Vannak olyan gyerekek,
akik öles problémákkal játszi könnyedséggel megbirkóznak, ha segítséget kapnak,
mert megvan bennük a potenciál, a készségek, csak megijeszti a helyzet. Más
gyerekekkel hosszasabban kell foglalkozni, látszólag apró problémák miatt.
Minden gyereknek más a ritmusa, a rászánt idő mennyisége ezzel változik.
TIPP:
Az utóbbi időben egyre több az olyan kamasz, aki nem is tudja, mi konkrétan
a problémája, de letört, minden stresszeli, sokat sír. Ilyenkor a szülők
teljesen összezavarodhatnak. Ez alatt általában komplex problémacsoport
található, amivel meg tud küzdeni a kamasz, ha segítséget kap. Nagyon
gyakran tévesztik össze hisztivel, így a kamasz el se jut szakemberhez, hiába
kéri a szülőt, keressenek fel valakit. Ha erős kontrollvesztést
tapasztalnak egy kamasznál, nagyon nem korának megfelelően viselkedik, javasolt
elvinni szakemberhez, mert ha nem tudja levezetni a feszültséget egészséges
módon, abból vannak a problémák.
„Mennyi
időre szerződünk a pszichológussal?”
A
pszichológussal való szerződés általában egy állapotra vonatkozik, ha már
x-szer ez megy, vagy a gyerek állapota ilyenné változik, ezt innen tudjuk, stb.
Időre vagy konkrét tünetre azért nem szerződünk, mert a gyerek mentális
állapotát nem írhatja le teljes egészében egyetlen tünet, tünetváltás
előfordulhat, és nem tudhatjuk, a pszichés ellátásra hogyan reagál. Nyilván, ha
a gyerek és a család megkönnyebbült, jobban vannak, akkor be lehet fejezni az
ellátást. Mindig csak a következő blokk x alkalmára (általában 4-5) szól a
szerződés.
TIPP:
Ha a gyerek személyisége azt indokolja, a szakember mondhatja azt, érdemes még
2-4 megerősítő alkalmat tartani. Ezek inkább levezető ülések, amiken nagy
változás nem történik, hanem a korábbi változás válik tartósabbá, illetve
figyeli a pszichológus, valóban minden rendben van-e. Ha kisgyerekeknek több
blokkot tartok, utána a végét búcsúüléssel zárjuk. A gyerekeknek fontos a
búcsú, miután volt egy szakasz intenzív pszichológiai munka egy felnőttel. Ilyenkor
már csak játsszunk, rajzot készítünk egymásnak, az elválást tanulja meg a
gyerek.
„Ha nem
tudjuk, mennyi ideig tart majd, a gyereknek mit kommunikáljunk róla?"
„El
fogunk menni egy nénihez/bácsihoz. Ő egy pszichológus, aki segít a gyerekeknek
abban, jobban érezzék magukat. Jó sok játéka van, játszani, rajzolni,
beszélgetni fogsz vele. Azért jövünk el, mert úgy gondoljuk, érezhetnéd a
mostaninál jobban is magad a bőrödben (vagy más, amiben a pszichológussal
megállapodnak). Anyáék már találkoztak vele, most te jössz. Háromszor fogsz hozzá
menni, a többit később megbeszéljük.”
Ezután
minden szülőkonzultáció után meg lehet beszélni vele, hogy 3-5 alkalommal
megint ő fog jönni. A pszichológus vissza fog neki számolni az utolsó ülések
során, hogy „na, még kettőt játszunk együtt”, és „ez a búcsúalkalmunk, amikor
csak játszunk.”
„Az a
legjobb, ha minél gyorsabb a fejlődés?”
A
pszichológiában ismeretes az a paradoxon, hogyha nyomás alá helyezik a
szakembert és a gyereket, minél gyorsabban minél látványosabb sikert érjenek
el, annál nehezebben megy a dolog. Ezért is nagyon fontos az ellátásban az a
fajta könnyedség, ami nem írja elő egyik félnek sem, x alkalom alatt muszáj
fejlődni, ugyanis ekkor jöhet létre az a fajta reparáló, gyógyító kapcsolódás,
ami véghez viszi a változást. A túl gyors fejlődés mindig gyanús, ilyenkor
kérem, tartsuk még bent a gyermeket ellátásban, mert a stabilitását nem nyerte
vissza.
TIPP:
A gyerekek általában szeretnek büszkélkedni azzal egy bizonyos kor alatt, hogy
ők mennyire ügyesen már nem pisilnek be, stb. vagy csak, hogy szeretnek menni a
pszichológushoz. A legszerencsésebb, ha erre a környezetüktől kapnak extra
megerősítést, ez mennyire szuper. Természetes, ha vannak hullámzások. Ahogy
a felnőttek közérzete se verdesi mindig a csúcsokat, a gyerekek is
vissza-visszacsusszanhatnak a tünetekbe, hogy az előzőnél könnyedebben
birkózzanak meg velük.
„A
gyerekek mennyi ideig akarnak menni? Nem unják meg a pszichológust?”
Mivel a
gyerekpszichológusok eszköztára és játékkészlete változatos, sok jó gyakorlat
létezik, amit alkalmaznak, illetve spontán is képesek szuper játékokat
kitalálni, a nem extrém ingerkereső gyerekek nem unják meg a pszichológiai
szobát vagy a pszichológust. A kamaszokat is segíti a többszempontú
megközelítés, a szimbolikus módszertani elemek, amik hosszabb idői egységen
keresztül fent tudják tartani a figyelmüket. Az, hogy van egy tér, ahol csak rá
megy ki a figyelem, mindkét korcsoportnak nagyon vonzó. A válasz tehát, hogy a
gyerekeknek a diagnosztika és 4-5 blokk nem szokott nehézséget jelenteni, utána
személyisége válogatja, ki hogyan reagál.
TIPP:
Ahelyett, hogy direktbe kérdeznéd meg a gyereket, szeretne-e még menni,
érdeklődd meg, mi volt a legszuperebb dolog, amit a pszichológussal csináltak,
vagy látott-e olyan játékot, amit még szívesen kipróbálna. Kamasztól 1-2 blokk
után meg lehet érdeklődni, hogy éli meg a folyamatot. Fontos választópontokon
(például, ha érzelmi pihenőre lenne szüksége vagy a fontosabb témákat
átbeszéltük), direktbe megkérdezem a szülőkonzultáció előtt a kamaszt, hogy
van, emellett felmérjük, honnan hova jutott el, szerinte szükségesek-e további
alkalmak.
„Nehéz
kamaszok ellátása mennyi idő?”
A nehezen
illeszkedő vagy ellenálló kamaszok általában a pszichológussal mégiscsak
könnyebben jönnek ki. Ám, ha a szülő jelzi, a kamasz igazán nem akar jönni,
miközben az állapota indokolná az ellátást, javasolt a 4 alkalmas dinamikus
forma. Ez kiegészítve az előtte-utána lévő szülőkonzultációkkal összesen 6
alkalom. Ennyit kibírnak a nagyon ellenálló kamaszok is, mert számolgathatják,
mikor lesz már vége, és a szakember tud jelezni a szülőknek, mivel lehet
próbálkozni, illetve mennyire javasolt belekezdeni egy nagyobb ívű
pszichoterápiába, már arra képzett szakemberrel.
TIPP:
A nagyon durván játszmázó és ellenálló kamaszok vagy annyira tartanak a
pszichológustól, annak a megítélésétől, mit gondolnak arról, aki hozzájuk jár,
vagy komolyabb mentális zavarral küzdenek. Olyan, hogy egyetlen szakember
sem bír egy kamasszal, nem létezik. Általában szerencsére éppen a
fordítottja igaz, hogy a megfelelő képzettségi fokú pszichológus képes jól
dolgozni a kamasszal és szüleivel.
„A
gyerek addig jár a pszichológushoz, amíg akar?”
Az
egészséges gyerekek szeretik a kapcsolódást, a csak rá való figyelmet és a
játékokat, ingereket. Számukra a pszichológus egy felnőtt, akivel szupereket
játszanak, de nincs tartalom vagy téma, amivel a szakember dolgozhatna. A
szorongó, túlbiztosító gyerekek, kamaszok pedig bátorság híján nem engednék el
azt a mankót, amire már nincs is szükségük, ezt is tanítani kell nekik. Ám az ő
esetükben is arra kell törekedni természetesen, hogy ők maguk helyt álljanak az
életükben.
TIPP:
Senkit nem biztatnék arra, azt mondja vonakodó, félénk gyermekének, csak egy
alkalmat nézzenek meg, és eldől, akar-e jönni a pszichológushoz. Igen magas
annak az esélye, hogy a gyerek más szakemberekkel éppen úgy kapcsolódna, mint
ahhoz, akihez mennek, tehát, ha ’nem tetszik’ neki az egyik pszichológus, a
másikhoz sem fog tudni csak úgy átkerülni, arról nem is beszélve, ezt a szakemberek
se pártolnák. Mikor megjelenik a gyerek, a pszichológus úgyis elmondja neki, 3
alkalommal fognak találkozni, így a gyerek fejében zavar keletkezne. Még nem
találkoztam személy szerint olyan gyerekkel, kamasszal, aki az első alkalom
után abszolút nem akart jönni, így ennek az előfordulása aránya egyébként is
nagyon-nagyon alacsony. Amiről megkérdezhetik a nagyobb gyereket, az a
szakember neme (olyan településen, ahol van mód választani). Különösen fontos
ez nagy traumán átesett, vagy abuzált gyerekeknél. Lányok-fiúk, életkorilag
más nemet preferálhatnak, ami már mond valamit róluk.
„A
gyerekem már nem akar menni, mit tegyek?”
Természetes,
hogy egyes gyerekek egy hosszabb vagy megterhelőbb pszichés gondozás során
telítődnek. Hosszabb vagy lelkileg nagyon átmozgató szakaszok után ezért
javaslom azt én magam is, tartsunk pihenőt és később visszatérünk arra, ki hogy
van a rendszerben. Viszont akkor, ha az ingerkereső gyerek vagy az ellenálló
kamasz csak úgy nem akar jönni, mert… elunta magát, lenne jobb dolga is, minek
ez neki, érdemes elmondani neki, az elköteleződés egy szakaszra (pár alkalom)
szól, illetve szóljon ő maga is a szakembernek, miért nem szeretne többet
járni.
TIPP:
Alsós gyerekek esetében is figyelembe veszem, ha olyan jelzést adnak, egy
bizonyos játékot, gyakorlatot nem szeretnének többet, vagy megkérdezik, mikor nem
kell már jönni. Ennek egyébként általában az az oka, hogy fáradtak, vagy inkább
mennének edzésre. Autizmusban valamelyest érintett gyerekek szintén
telítődhetnek. Ilyenkor a szülővel beszéljük át a továbbiakat, de valóban
fontos, hogy a következő szakasz tervezetébe legyen valamilyen beleszólása a
gyereknek, kamasznak is.
„Fog
szólni a pszichológus, mikor mindjárt vége? Vagy hozzam szóba én?”
A szülő
beleegyezése nélkül nem fejezi be a pszichológus a folyamatot, mindig a szülő
véleményét is bevonva az összképbe születik egy közös döntés a befejezésről.
Amennyiben a szülőnek aggálya van efelől, a szakember nem fog titeket kirakni a
folyamatból. Kivételt képeznek sajnos az állami fenntartású intézmények, ahol a
várólista függvényében kell haladni a beérkező kliensekkel, így lehet, ott
ráerősítő körökre nincs lehetőség, vagy eleve kötött ülésszámmal dolgozik a
pszichológus.
TIPP:
Érdemes felkészülnöd a szülőkonzultációra. Pár havonta jó kikérni a gyerek
környezetében lévők (tanár, nagymama) véleményét, és átgondolnod saját
felmerülő meglátásaidat, kérdéseidet. A pszichológus nem úgy ül be a
szülőkonzultációra, hogy márpedig ő elhatározta, folytatódjon a folyamat vagy
legyen vége, nyitott a szülők, a pedagógusok véleményére. Így javasolt
neked is hasonló nyitottsággal érkezned a szülőkonzultációs alkalomra, ahol a
beszélgetés során születik meg a döntés, mi legyen a folytatás. Ha valaha is
felmerül benned szülőként vagy kamaszként, félelmetes megkérdezni a
pszichológust a zárásról, mert megharagszik vagy ilyet nem illik, fontos, hogy
leadd ezt a jelzést. A pszichológusnak tudnia kell róla, ha kiüresedett a
folyamat/nagyon megterhelő ez az időszak, számára ez kiindulópont a
továbbiakhoz.
„Mennyire
van szükség kontrollra?”
Egy átlagos
ellátás után nincs szükség kontrollra. Mikor a szülő szeretné, ha ránéznénk még
a gyermekre, vagy olyan helyzet közeleg, ami várható nehézséget okoz, lehet
beállítani 3-4 hetes kontroll üléseket. A kontrollt általában szeretni szokták
a kamaszok is, mert visszacsatolást és megerősítést kapnak, de egyre inkább
kipróbálhatják magukat az életben.
TIPP:
Egyes szülőkben kialakul az a félelem, ha abbahagyják a pszichológushoz járást,
akkor történik majd valami rossz. Őket szeretném megnyugtatni azzal, hogy az
életben általában történnek dolgok, tehát a pszichológus előtt, alatt és után
is bekövetkezhetnek nem várt életesemények. Az, hogy éppen akkor szakemberhez
járnak, csak egy nagyon csekély mértékben óvja a gyermeket. Például, ha a
pszichés gondozás ideje alatt döntenek úgy a szülők, elválnak, a gyereknek az
éppen akkora sokk, mintha ő az idő alatt nem találkozik pszichológussal. Attól,
hogy egy kedvelt felnőttel beszélni tud róla, a traumák fájdalmát nem enyhíti,
azokat át kell élni, hogy feldolgozhassa. Ezért azt javaslom mindenkinek,
gondolja át a szakember javaslatát a pszichés gondozás folytatásáról,
lezárásáról.