Baj, ha ezt rajzolta a gyerek? + 3 élményrajz kicsiknek
Baj, ha ezt rajzolta a gyerek? + 3 élményrajz kicsiknek

Többféle megfogalmazásban és motivációval hallottam már ezt a kérdést, mikor is a szülő szerette volna nekem megmutatni a gyermeke, kamasza rajzát. A cikkben arról ejtek szót, a fiatalabb korosztálynak mit jelent a rajzolás, mint önkifejezés, milyen jegyekre érdemes figyelni, mi serkenti a rajzolást, mennyire használnak a pszichológiában használatos rajztesztek, végül, hogy a pszichológus mit kezd az alkotásokkal.


Nem kell szépnek lennie, csak rajzoljon


A gyerekek előszeretettel firkálnak, rajzolnak; a kiskamaszok, kamaszok egy része már nem szívesen alkot, van, aki kifejezetten kerüli ezt a fajta önkifejezést, mert ügyetlennek tartja magát. A felnőttek jórésze letudandó feladatnak veszi, ha rajzos gyakorlat következik. A fiatalabb korosztálynál segítség a rajzolásban, hogy kevésbé vannak meg a fékek és gátlások, amik nehezítik az öntudatlan tartalmak előhívását.


Meglepően sok az a gyerek, a fiúk körében is, aki amúgy szívesen rajzolna, alkotna, csak valahol az életben találkozik a visszajelzéssel, hát, nem egy Picasso. Ha a szülők vagy más rokonok felvállalják, ők se a világ legnagyobb rajzművészei, a gyerekek, kamaszok is szívesebben alkotnak. Remek stresszűző, akár a firkálás is. Kamaszoknál a komolyabb rajzok, fali festmények, graffitik, stb. jók. Minden, ami alkotás már több szinttel jobb, mint mikor valaki a pusztításban éli ki magát.

A legkisebbeknél szakadjunk el attól, hogy a vonalban rajzoljon a gyerek, lehet nagy lapra jó nagyokat is rajzolni, attól is fejlődik, nem csak a pici ábra tökéletesen másolásával.

Nagyobbaknál rajzoljunk idétlent, hagy csatlakozzon a gyerek. A másolós rajznál legalább a végeredmény térjen el valamiben az eredetitől, hogy legyen benne egy kis kreativitás. Bármely más alkotós hobbihoz hasonlóan a rajzolás fontos erőforrás, ami több módon kisegíthet nehéz élethelyzetekben.


Mutassuk meg a pszichológusnak?


Természetes, ha a szülők megijednek egyes rajzok láttán. Nyilván, ha akasztott embert rajzol a gyerek a fán, az nem túl bizalomgerjesztő. Néha a pedagógusok róják meg a szülőt, amiért a gyerek az iskolában csúnyát rajzol. Máskor a szülő azzal jelentkezne be hozzám, egy gyerekrajzból írjak szakvéleményt.


A gyerekek rajza mesél, de nem minden helyzetben van ez így.


Mikor elkezdett elterjedni a rajzelemzés, az emberek elkezdték félreérteni azt, és úgy gondolni, minden rajz hordoz magában töblettartalmat. Ez nincs így, a gyerekek néha tényleg csak úgy rajzolnak, nem kell mindenben jelentést keresni. Az nagyon más, mikor a pszichológusnál egy adott instrukcióra a gyerek rajzol valamit.


Nem tudom vállani az elém került gyermekrajz vizsgálatát, mert:


1. A gyermek nem nálam készítette a rajzát, előkészített körülmények között. Így nem tudom, volt-e kitéve másik szín, mint a fekete, azt sem, melyik ceruza volt hozzá a legközelebb, volt-e radírja, stb. Rajztesztje válogatja, milyen színt adunk a kliensnek, radírt sosem ajánlunk fel, a tévesztés is diagnosztikai értékű, és különben sem baj, nem a szépségre törekszünk.

2. Nem ismerem a gyermek hátterét, élettörténetét, személyesen nem ismerhetem meg a személyiségét. Ezek mind fontos információk a rajz elemzése során.

3. Nem nekem készítette a gyermek a rajzot. Ha nálam van, akkor kérek tőle rajzot, amikor úgy érzem, kialakítottunk egy kapcsolatot és képes biztonsággal megnyílni annyira, le lehessen olvasni valamit a rajzából.

4. Egy teszt nem teszt, azaz egyetlen rajz bármi mással megtámogatva nem mond semmit. Folyamatokat és mintázatokat keresünk, amik több tesztben, játékban, beszélgetésben kell, hogy ismétlődjenek, különben lutri lenne belőle bármire következtetnünk.

5. Nincs jelen a gyermek vagy a kamasz, akitől megkérdezhetem, hogy érezte magát rajzolás közben és mit gondol, miért éppen azt rajzolta, amit. Így az ő szempontja teljesen kimarad az elemzésből.


Így, ha valaki olyan felhívást lát, egyetlen rajzból kielemzik az ő vagy a gyermeke hogylétét, érdemes azt fenntartással kezelni.



Milyen felhívó jegyekre figyeljünk?


x Érzünk furcsa feszélyezettséget, mély szorongást a zsigereinkben, ha a rajzra nézünk? Ha a gyermekünk hogylétére gondolunk, elfog egy ugyanilyen rossz érzés?

x Sok rajza ráfixál egy adott témára (ami nem kisautó, házikó, emberke, virág, stb.)? Főleg nagyobbaknál problémás, ha kényszeresen ugyanazt rajzolja, nem tudja elengedni azt adott témát.

x A gyerek egyáltalán nem viseli el, ha rárajzolunk a rajzára, akkor se, ha előbb megkérdezzük róla, közösen se akar rajzolni.

x Kínos pontossággal, nagy-nagy igyekezettel rajzol, és dühroham, nagy sírás lesz belőle, ha egy icipicit téveszt.

x Nagyon miniatűrön rajzol, a rajz lebeg főleg a lap felső ötödében, egyáltalán nem használja ki a többi teret.

x A hagyományos haláljelek, csontvázak, stb. megjelenése nem jelent problémát a nagyobbaknál. Ha a kisgyerek viszont nagyon sokszor rajzol vért, hányást, kakit, és ezek túlnyomó többségben vannak a rajzán, ott lehetnek ösztönproblémák.


Mindig érdemes tájékozódni az óvónőktől, tanároktól, van-e olyan aktuális téma, ami érdekelheti a közösséget. Vannak riasztónak tűnő rajzok, amik utána tökéletesen magyarázhatóak csoportnormával, a közösséget az érdekli, stb. Ha huzamosabb ideig nem áll be változás vagy más problémát is észlelsz, érdemes szakemberhez fordulni.



A rajztesztek tényleg jók?


Rajztesztje válogatja, mennyire hatásos. Függ attól is, ki veszi fel a gyermekkel, kamasszal és milyen közöttük a kommunikáció.

Nem szabad rástresszelni a rajzolót, hogy itt most és sorsfordító rajzolás történik, mert nincsen így. Nincsen nagy tétje a rajznak, inkább kapaszkodó a szakembernek és stresszoldás, önkifejezés a rajzolónak. Mivel gyerekekkel dolgozok, sokszor én is velük rajzolok bizonyos rajzokat, különösen az elején, ne érezzék a nyomást, külön ki vannak emelve. Ha látják, az én rajzom se csodálatosan szép, ők is bátrabban alkotnak. A fontos rajztesztek természetesen külön kerülnek felvételre, csakis velük.

A rajzteszt úgy zajlik, hogy a kliens megkapja az instrukciót, és rajzolni kezd. Utótesztnél beszélget(het)ünk a rajzáról. A rajztesztek többsége, amiben gyakorlatom van, gyönyörűen leképezi szimbólumokban azt, hogy van az egyén. Nem szabad nagyon mereven ragaszkodni a rajzteszt egyes következtetéseihez, mást is mesélhet az adott rajz a gyermekről. Ezért kell kissé távolítva, szemlélődő módon megközelíteni, és utólag összerakni a morzsákból, hogyan is lehet a gyermek.

Vannak zseniális rajztesztek, amiket öröm felvenni, mert egy az egyben a személyiségét és a működését jeleníti meg velük a gyermek és a kamasz. Arra nagyon szoktam figyelni, hogy a kamaszoktól megkérdezem a végén, ők milyen párhuzamot látnak a rajz és a működésük között, utána ajánlhatok be esetleg egy-két személyes meglátást, amit utána megbeszélünk. Sosincs senkire tukmálva, hogy márpedig a rajzod azt mondta, tehát ez így van veled kapcsolatban és kész. Mikor traumatikus jegy lelhető fel egy rajzon, azt kicsiknek sehogy sem jelzem, kamaszoknál mérlegelek.

Jellemző, hogy az intellektuális beállítottságú kamaszok, akik kevésbé érzelmi vezéreltek, meg szoktak döbbenni, mikor a rajzokból kiderül egy-egy mélyebb vonásuk vagy életszemléletük, a rajzra néznek, és azt mondják, nem hitték volna, ezt ebből így lehet látni. Mindezt úgy, hogy vannak kamaszok, akik nehezebben engedik el a rajztesztek bizarrabb, szimbolikus kérdéseit, amik a gyerekek könnyedén vesznek.

A rajztesztek nagyon nagy hasonlóságot mutatnak pl. a mesetesztekkel vagy a játéktesztekkel, mindegyiknek az érzések és a gondolatok vetülnek ki egy biztonságos alkotóformára, ahol nyugodtan megjelenhetnek. Így nem direkten kerülnek megbeszélésre, hanem átvitten, ezért nem olyan fájdalmasak.

Több szülő is jelezte az aggodalmát nekem, a gyerek nem akar majd rajzolni, a kamasz pedig nem tud. De a rajztesztnél csak arra van szükség, hogy az ákombákomnál egy picivel jobban rajzoljon a rajzoló, és akarjon valamelyest megnyílni a másik felé. Bár az ellenálló gyerekek rajzai is nagyon érdekesek, abban is bőven van tapasztalat és élmény. Tovább vezetve ezt, 3 évesek, akik még nem a kréták meg filctollak mesterei, is simán alkotnak olyat, ami diagnosztikai értékű. Persze ebbe valamelyest be kell segítenem a saját rajzommal, tehát itt a meseteszt és a rajzteszt egybeolvad, de nekik élmény, nekem pedig információ az elakadásokra és az erőforrásokra nézve.



Kiderülhet valami csúnya?


A szülőkben van meg inkább az a félelem, mikor mutatni akarják a gyerek képeit (amin mondjuk hány valaki, halál van, le van satírozva egy alak, stb.), hogy itt van valami rossz és titok. A kamaszok is tarthatnak néha attól, valami olyan csusszan át a tudatalattiból, ami ciki vagy félelmetes, ám az a helyzet, hogy ez rajzoláson kívül is megeshet, és még a rajzolás éppen az egyik legbiztonságosabb a rajzolás terep arra, megmutassa magát. Ezért sem szoktam kérni szabad rajzot, az instrukciók ugyanis védenek. Szabad festést csinálunk olykor, inkább szorongásoldás miatt.

Ha az egyik különösebb rajztesztnél, például a firkarajznál ki is jön valami nem olyan kellemes, az a rajzolónak nem lesz evidens, a pszichológus pedig nem fog megijedni tőle. Az pedig, hogy a kisgyerekek megijedhetnek a saját belső tartalmaiktól, épphogy ellentétes a tapasztalataimmal. A ’legcsúnyább’ hányós, megvakulós, fejen ugrálós, lekakilós stb. rajzon remekül elnevetgélt a 6 éves, mert papírra vethette az indulatait, és ezért senki se szidta meg.


A papír biztonságos. Olyat is le lehet rajzolni, ami nem történik meg és nem is fog, csak a gyerek fantáziájában él.


És van, amikor szándékosan csúnyát rajzolnunk. Csúnya rajzot, mikor szaggatjuk a papírt, jöjjön ki az indulat. Bosszúrajzot szorongókkal, akiket bátorítani kell róla, fantáziában – és csakis fantáziában -, humoros formában igenis el lehet venni az agresszor omnipotens, isteni mivoltát és megmutatni, nekünk is van erőnk.



A rajzok és a szülők


A gyerekek, főleg a kamaszok néha megkérnek, a rajzukat ne mutassam meg a szüleiknek, tanáraiknak, senkinek. Ez nem azért van, mert nem szeretik őket vagy bíznak bennük, hanem mert úgy gondolják, a rajzuk ijesztő, zavarba ejtő, vagy csak nem értenék meg őket.

A laikus tényleg keveset tud elmondani ezekről a rajzokról azon kívül, hogy szerintük esztétikusak vagy nem. Nem szoktam a teljes elemzést közreadni a szülőknek, sőt inkább a mozgatórugókat, az erőforrásokat nézzük meg és praktikusan sorra vesszük, mit gondolnak, mit lehet tenni a kialakult helyzettel.

Kedves szülők, ne higgyetek a könyveknek, amik azt mondják, ha tőletek távol rajzolta magát a gyerek, akkor már nem is szeret. Se annak, hogy a kamasz, aki kötelet rajzolt a fára, egyből megölné magát. A rajzok nagyok sokféleképpen értelmezhetőek, ne boncolgassátok őket túlzottan ti magatok. Megjegyezném, hogy az óvónénik, tanítónénik túlnyomó része se tanult rajzelemzést, így az ő elemzésüket is fenntartással kell fogadni.

Még egy fontos megjegyzés: a rajz a gyermek tulajdona a rajzolás pillanatában. Ha nálam készíti nekem, az enyém, ha otthon, övé meg a szülőké. Mikor a gyerekek az iskolában rajzolnak, főleg a kamaszok és azt erővel megnézi a pedagógus, mert érdekli, mit firkál megint a rajzfüzetébe, az olyan, mintha a naplóját szedné el. A rajzolásban van valami intimitás, amit jobb nem elvenni, különösen, mert a rajzolás, mint önkifejezés már így is elvesztette nagyrészt az öröm részét, miután az iskolában többnyire teljesítménynyomást pakolnak rá.


Élményrajz kicsiknek


Élményrajz 1. Váltott rajzolás


A gyereknek is legyen egy lapja, neked is. Kezdj el egy tájat, a gyerek is lásson neki egy rajznak. Egy perc után váltsatok lapot, folytasd az ő képét, ő folytassa a tiédet. Annyiszor váltsatok, ahányszor akartok, a végén kerüljön vissza a kép a tulajdonosához, ő fejezze be. A végén mondjatok a másik rajzára egy befejező mondatot, mintha így végződne a rajta lévő történet.


Élményrajz 2. Életre keltve


Kezdjetek el rajzolni akármit, aztán a rajzolás egy pontján ugorjon át az egyik karaktered a gyerek lapjára, nyíllal jelezheted, hogy áugrik. Nézd meg, a gyerek mit reagál. Ő is átugraszthatja az egyik rajzát a tiédre.

Én például macit szoktam átugrasztani a gyerekek rajzára, aztán nézem, összebarátkozik-e az ő tündérükkel, nyulukkal, bármilyükkel. Van gyerek, aki ’növeszt’ répát a nyulamnak, és átteszi hozzám, és van, hogy menekülünk a lapon egyre terjedő vihar elől.

Keljen utána életre maga a lap, gyűrje össze magát, ficánkoljon, dobjátok le az asztalról. lehet buborékot fújni rá, nézzétek meg, mit szól hozzá a maci, rá lehet azt is rajzolni.


Élményrajz 3. Gyurmarajz


Rajzoljatok elő akármilyen ábrát (ne legyen nagyon apró). Szerezzetek be lágy gyurmát, és vékony rétegben tapasszátok a lapra. Jó, ha jól rányomjátok, ütögesse is le a gyerek. Utána főzőcskés játékhoz való szedőkanállal vagy más spatulaszerű tárggyal szedjétek fel a gyurmát, úgy, hogy a színének a nyoma a papíron maradjon. A gyerekek nagyon szeretik szedegetni a gyurmát, jó relaxálás és a végeredmény is szép.


Jó alkotást kívánok!