Többféle megfogalmazásban és
motivációval hallottam már ezt a kérdést, mikor is a szülő szerette volna nekem
megmutatni a gyermeke, kamasza rajzát. A cikkben arról ejtek szót, a fiatalabb
korosztálynak mit jelent a rajzolás, mint önkifejezés, milyen jegyekre érdemes
figyelni, mi serkenti a rajzolást, mennyire használnak a pszichológiában
használatos rajztesztek, végül, hogy a pszichológus mit kezd az alkotásokkal.
Nem kell szépnek lennie, csak rajzoljon
A gyerekek előszeretettel
firkálnak, rajzolnak; a kiskamaszok, kamaszok egy része már nem szívesen alkot,
van, aki kifejezetten kerüli ezt a fajta önkifejezést, mert ügyetlennek tartja
magát. A felnőttek jórésze letudandó feladatnak veszi, ha rajzos gyakorlat
következik. A fiatalabb korosztálynál segítség a rajzolásban, hogy kevésbé
vannak meg a fékek és gátlások, amik nehezítik az öntudatlan tartalmak
előhívását.
Meglepően
sok az a gyerek, a fiúk körében is, aki amúgy szívesen rajzolna, alkotna, csak
valahol az életben találkozik a visszajelzéssel, hát, nem egy Picasso. Ha a
szülők vagy más rokonok felvállalják, ők se a világ legnagyobb rajzművészei, a
gyerekek, kamaszok is szívesebben alkotnak. Remek stresszűző, akár a firkálás
is. Kamaszoknál a komolyabb rajzok, fali festmények, graffitik, stb. jók.
Minden, ami alkotás már több szinttel jobb, mint mikor valaki a pusztításban
éli ki magát.
A
legkisebbeknél szakadjunk el attól, hogy a vonalban rajzoljon a gyerek, lehet
nagy lapra jó nagyokat is rajzolni, attól is fejlődik, nem csak a pici ábra
tökéletesen másolásával.
Nagyobbaknál
rajzoljunk idétlent, hagy csatlakozzon a gyerek. A másolós rajznál legalább a
végeredmény térjen el valamiben az eredetitől, hogy legyen benne egy kis
kreativitás. Bármely más alkotós hobbihoz hasonlóan a rajzolás fontos
erőforrás, ami több módon kisegíthet nehéz élethelyzetekben.
Mutassuk meg a pszichológusnak?
Természetes, ha a szülők
megijednek egyes rajzok láttán. Nyilván, ha akasztott embert rajzol a gyerek a fán,
az nem túl bizalomgerjesztő. Néha a pedagógusok róják meg a szülőt, amiért a
gyerek az iskolában csúnyát rajzol. Máskor a szülő azzal jelentkezne be hozzám,
egy gyerekrajzból írjak szakvéleményt.
Mikor elkezdett elterjedni a
rajzelemzés, az emberek elkezdték félreérteni azt, és úgy gondolni, minden rajz
hordoz magában töblettartalmat. Ez nincs így, a gyerekek néha tényleg csak úgy
rajzolnak, nem kell mindenben jelentést keresni. Az nagyon más, mikor a
pszichológusnál egy adott instrukcióra a gyerek rajzol valamit.
Nem tudom vállani az elém került gyermekrajz vizsgálatát, mert:
1. A gyermek
nem nálam készítette a rajzát, előkészített körülmények között. Így nem tudom,
volt-e kitéve másik szín, mint a fekete, azt sem, melyik ceruza volt hozzá a
legközelebb, volt-e radírja, stb. Rajztesztje válogatja, milyen színt adunk a
kliensnek, radírt sosem ajánlunk fel, a tévesztés is diagnosztikai értékű, és
különben sem baj, nem a szépségre törekszünk.
2. Nem
ismerem a gyermek hátterét, élettörténetét, személyesen nem ismerhetem meg a
személyiségét. Ezek mind fontos információk a rajz elemzése során.
3. Nem nekem
készítette a gyermek a rajzot. Ha nálam van, akkor kérek tőle rajzot, amikor
úgy érzem, kialakítottunk egy kapcsolatot és képes biztonsággal megnyílni
annyira, le lehessen olvasni valamit a rajzából.
4. Egy teszt
nem teszt, azaz egyetlen rajz bármi mással megtámogatva nem mond semmit.
Folyamatokat és mintázatokat keresünk, amik több tesztben, játékban,
beszélgetésben kell, hogy ismétlődjenek, különben lutri lenne belőle bármire
következtetnünk.
5. Nincs
jelen a gyermek vagy a kamasz, akitől megkérdezhetem, hogy érezte magát
rajzolás közben és mit gondol, miért éppen azt rajzolta, amit. Így az ő
szempontja teljesen kimarad az elemzésből.
Így, ha valaki olyan
felhívást lát, egyetlen rajzból kielemzik az ő vagy a gyermeke hogylétét,
érdemes azt fenntartással kezelni.
Milyen felhívó jegyekre figyeljünk?
x Érzünk furcsa
feszélyezettséget, mély szorongást a zsigereinkben, ha a rajzra nézünk? Ha a
gyermekünk hogylétére gondolunk, elfog egy ugyanilyen rossz érzés?
x Sok rajza ráfixál egy adott témára (ami nem kisautó, házikó, emberke, virág, stb.)? Főleg nagyobbaknál problémás, ha kényszeresen ugyanazt rajzolja, nem tudja elengedni azt adott témát.
x A gyerek egyáltalán nem viseli
el, ha rárajzolunk a rajzára, akkor se, ha előbb megkérdezzük róla, közösen se
akar rajzolni.
x Kínos pontossággal, nagy-nagy
igyekezettel rajzol, és dühroham, nagy sírás lesz belőle, ha egy icipicit
téveszt.
x Nagyon miniatűrön rajzol, a
rajz lebeg főleg a lap felső ötödében, egyáltalán nem használja ki a többi
teret.
x A hagyományos haláljelek,
csontvázak, stb. megjelenése nem jelent problémát a nagyobbaknál. Ha a
kisgyerek viszont nagyon sokszor rajzol vért, hányást, kakit, és ezek túlnyomó
többségben vannak a rajzán, ott lehetnek ösztönproblémák.
Mindig érdemes tájékozódni az
óvónőktől, tanároktól, van-e olyan aktuális téma, ami érdekelheti a közösséget.
Vannak riasztónak tűnő rajzok, amik utána tökéletesen magyarázhatóak csoportnormával,
a közösséget az érdekli, stb. Ha huzamosabb ideig nem áll be változás vagy más problémát is észlelsz, érdemes szakemberhez fordulni.
A rajztesztek tényleg jók?
Rajztesztje
válogatja, mennyire hatásos. Függ attól is, ki veszi fel a gyermekkel,
kamasszal és milyen közöttük a kommunikáció.
Nem szabad
rástresszelni a rajzolót, hogy itt most és sorsfordító rajzolás történik, mert
nincsen így. Nincsen nagy tétje a rajznak, inkább kapaszkodó a szakembernek és
stresszoldás, önkifejezés a rajzolónak. Mivel gyerekekkel dolgozok, sokszor én
is velük rajzolok bizonyos rajzokat, különösen az elején, ne érezzék a nyomást,
külön ki vannak emelve. Ha látják, az én rajzom se csodálatosan szép, ők is
bátrabban alkotnak. A fontos rajztesztek természetesen külön kerülnek
felvételre, csakis velük.
A rajzteszt
úgy zajlik, hogy a kliens megkapja az instrukciót, és rajzolni kezd.
Utótesztnél beszélget(het)ünk a rajzáról. A rajztesztek többsége, amiben
gyakorlatom van, gyönyörűen leképezi szimbólumokban azt, hogy van az egyén. Nem
szabad nagyon mereven ragaszkodni a rajzteszt egyes következtetéseihez, mást is
mesélhet az adott rajz a gyermekről. Ezért kell kissé távolítva, szemlélődő
módon megközelíteni, és utólag összerakni a morzsákból, hogyan is lehet a
gyermek.
Vannak
zseniális rajztesztek, amiket öröm felvenni, mert egy az egyben a személyiségét
és a működését jeleníti meg velük a gyermek és a kamasz. Arra nagyon szoktam
figyelni, hogy a kamaszoktól megkérdezem a végén, ők milyen párhuzamot látnak a
rajz és a működésük között, utána ajánlhatok be esetleg egy-két személyes
meglátást, amit utána megbeszélünk. Sosincs senkire tukmálva, hogy márpedig a
rajzod azt mondta, tehát ez így van veled kapcsolatban és kész. Mikor
traumatikus jegy lelhető fel egy rajzon, azt kicsiknek sehogy sem jelzem,
kamaszoknál mérlegelek.
Jellemző,
hogy az intellektuális beállítottságú kamaszok, akik kevésbé érzelmi
vezéreltek, meg szoktak döbbenni, mikor a rajzokból kiderül egy-egy mélyebb
vonásuk vagy életszemléletük, a rajzra néznek, és azt mondják, nem hitték
volna, ezt ebből így lehet látni. Mindezt úgy, hogy vannak kamaszok, akik
nehezebben engedik el a rajztesztek bizarrabb, szimbolikus kérdéseit, amik a
gyerekek könnyedén vesznek.
A
rajztesztek nagyon nagy hasonlóságot mutatnak pl. a mesetesztekkel vagy a
játéktesztekkel, mindegyiknek az érzések és a gondolatok vetülnek ki egy
biztonságos alkotóformára, ahol nyugodtan megjelenhetnek. Így nem direkten
kerülnek megbeszélésre, hanem átvitten, ezért nem olyan fájdalmasak.
Több szülő
is jelezte az aggodalmát nekem, a gyerek nem akar majd rajzolni, a kamasz pedig
nem tud. De a rajztesztnél csak arra van szükség, hogy az ákombákomnál egy
picivel jobban rajzoljon a rajzoló, és akarjon valamelyest megnyílni a másik
felé. Bár az ellenálló gyerekek rajzai is nagyon érdekesek, abban is bőven van
tapasztalat és élmény. Tovább vezetve ezt, 3 évesek, akik még nem a kréták meg
filctollak mesterei, is simán alkotnak olyat, ami diagnosztikai értékű. Persze
ebbe valamelyest be kell segítenem a saját rajzommal, tehát itt a meseteszt és
a rajzteszt egybeolvad, de nekik élmény, nekem pedig információ az elakadásokra
és az erőforrásokra nézve.
Kiderülhet valami csúnya?
A szülőkben
van meg inkább az a félelem, mikor mutatni akarják a gyerek képeit (amin
mondjuk hány valaki, halál van, le van satírozva egy alak, stb.), hogy itt van
valami rossz és titok. A kamaszok is tarthatnak néha attól, valami olyan
csusszan át a tudatalattiból, ami ciki vagy félelmetes, ám az a helyzet, hogy
ez rajzoláson kívül is megeshet, és még a rajzolás éppen az egyik
legbiztonságosabb a rajzolás terep arra, megmutassa magát. Ezért sem szoktam
kérni szabad rajzot, az instrukciók ugyanis védenek. Szabad festést csinálunk
olykor, inkább szorongásoldás miatt.
Ha az egyik
különösebb rajztesztnél, például a firkarajznál ki is jön valami nem olyan
kellemes, az a rajzolónak nem lesz evidens, a pszichológus pedig nem fog
megijedni tőle. Az pedig, hogy a kisgyerekek megijedhetnek a saját belső
tartalmaiktól, épphogy ellentétes a tapasztalataimmal. A ’legcsúnyább’ hányós,
megvakulós, fejen ugrálós, lekakilós stb. rajzon remekül elnevetgélt a 6 éves,
mert papírra vethette az indulatait, és ezért senki se szidta meg.
A papír biztonságos. Olyat is le
lehet rajzolni, ami nem történik meg és nem is fog, csak a gyerek fantáziájában
él.
És van, amikor szándékosan
csúnyát rajzolnunk. Csúnya rajzot, mikor szaggatjuk a papírt, jöjjön ki az
indulat. Bosszúrajzot szorongókkal, akiket bátorítani kell róla, fantáziában –
és csakis fantáziában -, humoros formában igenis el lehet venni az agresszor
omnipotens, isteni mivoltát és megmutatni, nekünk is van erőnk.
A rajzok és a szülők
A gyerekek,
főleg a kamaszok néha megkérnek, a rajzukat ne mutassam meg a szüleiknek,
tanáraiknak, senkinek. Ez nem azért van, mert nem szeretik őket vagy bíznak
bennük, hanem mert úgy gondolják, a rajzuk ijesztő, zavarba ejtő, vagy csak nem
értenék meg őket.
A laikus
tényleg keveset tud elmondani ezekről a rajzokról azon kívül, hogy szerintük
esztétikusak vagy nem. Nem szoktam a teljes elemzést közreadni a szülőknek, sőt
inkább a mozgatórugókat, az erőforrásokat nézzük meg és praktikusan sorra
vesszük, mit gondolnak, mit lehet tenni a kialakult helyzettel.
Kedves
szülők, ne higgyetek a könyveknek, amik azt mondják, ha tőletek távol rajzolta
magát a gyerek, akkor már nem is szeret. Se annak, hogy a kamasz, aki kötelet
rajzolt a fára, egyből megölné magát. A rajzok nagyok sokféleképpen
értelmezhetőek, ne boncolgassátok őket túlzottan ti magatok. Megjegyezném, hogy
az óvónénik, tanítónénik túlnyomó része se tanult rajzelemzést, így az ő
elemzésüket is fenntartással kell fogadni.
Még egy
fontos megjegyzés: a rajz a gyermek tulajdona a rajzolás pillanatában. Ha nálam
készíti nekem, az enyém, ha otthon, övé meg a szülőké. Mikor a gyerekek az
iskolában rajzolnak, főleg a kamaszok és azt erővel megnézi a pedagógus, mert
érdekli, mit firkál megint a rajzfüzetébe, az olyan, mintha a naplóját szedné
el. A rajzolásban van valami intimitás, amit jobb nem elvenni, különösen, mert
a rajzolás, mint önkifejezés már így is elvesztette nagyrészt az öröm részét,
miután az iskolában többnyire teljesítménynyomást pakolnak rá.
Élményrajz kicsiknek
Élményrajz 1. Váltott rajzolás
A gyereknek is legyen egy lapja,
neked is. Kezdj el egy tájat, a gyerek is lásson neki egy rajznak. Egy perc
után váltsatok lapot, folytasd az ő képét, ő folytassa a tiédet. Annyiszor
váltsatok, ahányszor akartok, a végén kerüljön vissza a kép a tulajdonosához, ő
fejezze be. A végén mondjatok a másik rajzára egy befejező mondatot, mintha így végződne a rajta lévő történet.
Élményrajz 2. Életre keltve
Kezdjetek el
rajzolni akármit, aztán a rajzolás egy pontján ugorjon át az egyik karaktered a
gyerek lapjára, nyíllal jelezheted, hogy áugrik. Nézd meg, a gyerek mit reagál.
Ő is átugraszthatja az egyik rajzát a tiédre.
Én például
macit szoktam átugrasztani a gyerekek rajzára, aztán nézem, összebarátkozik-e
az ő tündérükkel, nyulukkal, bármilyükkel. Van gyerek, aki ’növeszt’ répát a
nyulamnak, és átteszi hozzám, és van, hogy menekülünk a lapon egyre terjedő
vihar elől.
Keljen utána
életre maga a lap, gyűrje össze magát, ficánkoljon, dobjátok le az asztalról.
lehet buborékot fújni rá, nézzétek meg, mit szól hozzá a maci, rá lehet azt is
rajzolni.
Élményrajz 3. Gyurmarajz
Rajzoljatok elő akármilyen ábrát (ne legyen nagyon apró). Szerezzetek be lágy gyurmát, és vékony rétegben tapasszátok a lapra. Jó, ha jól rányomjátok, ütögesse is le a gyerek. Utána főzőcskés játékhoz való szedőkanállal vagy más spatulaszerű tárggyal szedjétek fel a gyurmát, úgy, hogy a színének a nyoma a papíron maradjon. A gyerekek nagyon szeretik szedegetni a gyurmát, jó relaxálás és a végeredmény is szép.
Jó alkotást kívánok!