Politizáljunk-e a gyerekkel?
Politizáljunk-e a gyerekkel?
gazdigdora
november 5, 2022
12:26 du.

Az elmúlt években egyre súlyosabb és az embereket közvetlenebbül érintő köztémák alakítják életünket, ha akarjuk, ha nem (járvány, háború, infláció). Amivel a felnőttek foglalkoznak, azzal a gyerekek is elkezdenek törődni, az oktatásügy politikai tartományba vonásával pedig még inkább szereplőivé válnak a kérdéskörnek.

Emellett a gyerekek természetüknél fogva is kíváncsiak, így ha többnyire semleges ingerekkel találkoznak otthon vagy az iskolában, akkor is azt teszik, mint azok a gyerekek, akikhez bementem óralátogatásra. Engem, kvázi idegent kérdeztek meg, „Kinek tetszik szurkolni, az oroszoknak vagy az ukránoknak?”, „Igaza van Putyinnak?”. Mondhatjuk, hogy érdekli őket a politika.


Miért akarnak politizálni a gyerekek?


Azért, amiért a kisgyerekek imádnak főzőcskézni: a felnőtteket másolják vele. A politika, ha elvonatkoztatunk az aktuális témáktól és stílustól, számos remek készséggel ismereti meg a gyerekeket.

x Vitaképesség – Pro és contra érvek alapján gondolkodik a témáról? Hagyja magát meggyőzni más által, ha a másiknak van igaza? Hatással tud lenni másokra érveken át?

x A prevenció fontossága – Megérti-e, hogy a ma tetteinek milyen hatása van a holnapra?

x Vitakultúra – Képes-e helyén kezelni az indulatokat egy nehéz téma kapcsán? Tud-e szépen, árnyaltan fogalmazni?

x Rugalmas gondolkodás – Mennyire kreatív? Egy nehéz helyzetet hogyan oldana meg, mennyire lát át alternatív megoldásokat?

x Erkölcsiség és rizikóvállalás – A kamaszok szeretik a ’lehetetlen döntés’ jellegű helyzeteket. Kinek adjuk az életmentő szívet, az 58 éves specialista orvosnak, aki százak életét menthetné meg, vagy az 5 éves kislánynak, aki most kezdi az életét?

x Kritikai gondolkodás – Mit higgyünk el a tévének, a híroldalaknak? Mi van, ha egyes dolgok érdekek mentén vezéreltek, és nem a teljes igazságot árulják el nekünk?

x Globális gondolkodás - Mennyire tudja keretbe ágyazni az adott hírt, amit hall? Mennyire ügyesen látja át, az újdonság milyen hatással lesz minden másra?



Korosztályi megoldások


A gyerekek alapjoga az, tájékozódhassanak az őket érintő kérdésekről, és elmondhassák erről alkotott véleményüket. A tájékoztatás és a véleményformálás terén is más, amivel különféle korosztályoknál segíthetjük a gyerekeket.



0-4 évesek


Nem a politikára. Az ilyen korú gyermek még túl kicsi ahhoz, hogy akár közepes döntéseket is meghozzon a saját életével kapcsolatosan. A politikát és az életére gyakorolt hatását nem érti.

A cél a megnyugtatás. A szülők biztosítsanak neki szelepet a feszültségeket illetően, és segítsenek kiépíteni önmegnyugtatását. Példa: háború esetén mindig csak a legfontosabb dolgokat kell vele közölni. Igen, háború van, emberek harcolnak egymással, de nem a mellettünk lévő városban, apa nem megy el, anya nem megy el, bölcsi, ovi még mindig van, lesz mit enni.

Nagyon picikkel is lehet politikásat játszani. 3 éves kortól lehet neki kötött számú vétójogot adni abban, milyen ruhát vegyen fel. 3-4 évesekkel rendszeresen játszok olyat, hogy a mező állatai vitáznak, és együtt találjuk ki, mi lehet a megoldás. Például a fele csapat azt akarja, legyen a házaknak felnyitható teteje, a másik fele (mert félősek) ezt nem szeretné. Győzzék meg egymást.



5-9 évesek


Az ilyen korú gyerekeket kicsiben, otthon vezethetjük be a politika világába, egész egyszerűen úgy, hogy hangot kap a családi kupaktanácsban. Kisebb-közepes döntésekben hagy döntsön belátása szerint, de előtte mondják el neki a következményeket. Hasznos ábrát készíteni az egyik és másik választás következményeiről, ha egy közepes döntés kerül sorra, mert az ilyen korúak még nem tekintik át szisztematikusan, milyen lehetőségeik vannak.

Háború esetén egy ilyen korú gyereknek meg lehet mondani, a térképen kb. merre található a háború. Leginkább az fogja érdekelni, őt mennyire érinti ez, de azt is el kell neki mondani, azok a gyerekek és családok, akik ott élnek, eljönnek és biztonságban lesznek (mindig sarkítjuk ebben az életkorban a híreket, és amennyire lehet, reménykeltően nyilatkozunk róluk), mert tudat alatt a háború sújtotta gyerekkel azonosítja magát. Már beszélhetünk meg vele egy alap tervet, ha baj van, kihez lehet fordulni, mit kell tenni. Pl. az egyik szülő elmegy akkor érte az iskolába, és utána már a szülők felelnek érte.


Az 5-9 évesek már nagyobb szerepet vállalnak a közösségben, két nagy célt kell elérni velük.

x A társadalmi szabályok megtanítása az egyik alapcél. Azért kell a kerítésünk elől eltakarítani a leveleket, mert ha senki a szomszédságban nem takarítaná el, levélhalmokban járnánk. Ami elsőre vicces, másodjára csúszós és veszélyes.

x A másik, amit egy ilyen korú gyereknek meg kell értenie, van szava a felnőttek ellenében. Nem alapkérdésekben a szülőkkel vagy az óvó nénivel, tanító nénivel, akikre a szülők rábízták, de van szava. Meg kell tanítanunk a bugyi-szabályra (ki hol érinthet meg, orvosnak, szülőnek szabad, másnak nem), és hogy a felnőtt nem mindenható, képtelen kéréseket, testi érintéseket jogában áll megtagadni, majd otthon a szülővel megbeszélik, okos dolog volt, vagy nem.

A legjobb, ha az ilyen korú gyerekek szó szerint politikát játszanak. Otthon a testvérek megszavazhatják, mi legyen az ebéd holnap, nyílt vitát játszhatnak a szülők előtt azért, cicát vagy kutyát akarnak, stb. Egyes iskolában már a kicsiknek is van érdekképviselete, ami remek alkalom arra, fiatal korukban szocializálódjanak a rendszerhez.



10-14 évesek


Az a korosztály, ami élénken érdekel a politika, de még nem tud vele érdemben mit kezdeni, mert ahhoz nem elég érett. Ha intellektuálisan előre is jár, sok ilyen korú gyerek túlságosan érzékeny társadalmi kérdésekben, pl.: hajléktalanok ügye, így megrémíti vagy elszomorítja a döntéshozók egyes döntése. Ők azonban már nyilvánvalóan rálátnak azzal, ami a szülőkkel, pedagógusokkal történik.

  • IGEN az őt szorosan érintő kérdésekre. Miért van hideg az iskolákban? Miért sztrájkolnak a tanárok? Miért nem kap heti négyszer kedvenc édességet? Az iskolában a többi gyerektől egyébként is hallana ezekről híradásokat, jobb, ha szülőként mi ülünk le vele először, és beszélgetünk az ehhez kapcsolódó döntésekről.

  • IGEN a félelmetes hírek szülő által tálalására. Mikor a háború híre elterjedt, nyilván nem volt jó ötlet struccpolitikát játszani. Mikor a 8 évesek szülei ezzel próbálkoztak, a fele osztály az iskolában kezdett sírni a tanító néninek, háború van.

  • IGEN a tüntetésekre. A gyerekek szemében a tüntetés olyan, hogy egy csomó felnőtt összegyűlik, együtt van, és kiáll a szaváért. Inkább a felvonulás jellegű tüntetés az ajánlott, mint ahol beszédeket mondanak. A tüntetés azért is remek, mert az ilyen korúaknak, fontos, lássák, másnak is ügye az, ami nekik vagy a családjuknak.

  • IGEN a diákszervezetekre, diákönkormányzatokra. Itt mindig van idősebb diák, aki helyén kezeli a dolgot, és el tudja irányítani a fiatalabbak vitáját egy még megfelelő szintre.

  • IGEN a vitaklubra, drámaszakkörre. Ha abban a szerencsés helyzetben van a gyerek, hogy az iskolája vagy a közösség felajánl hasonló klubot, és érdekli, éljen vele. A vitaklubban számos érdekes tapasztalatot nyerhet a strukturált és strukturálatlan vitáról, a drámaszakkörben pedig játékosan megtanulhatja érzelmei be- és kikapcsolását.

  • NEM a pártpreferenciára. A család óhatatlanul gondolkodik pártokban is, de szerencsésebb, ha a gyerekekbe nem egy-egy párt ég bele, hanem a család által preferált alapértékek.

  • NEM a politikai fórumokra, ahol kommentben a felnőttek kemény történelmi tényekkel és sárral dobálóznak. Válasszanak ki gyerekeknek szánt cikkeket, azokat szabadon böngészheti.

  • NEM a híradóra. Ha érdekli, nézze meg az összefoglaló 1 percet a szülővel, és együtt beszéljék meg.

  • NEM a hatásvadász szalagcímekre.

  • NEM a radikális szervezetekre. Az ilyen korúak jobban elérhetőek és könnyen becsaphatóak, így fontos velük megbeszélni, a radikális természetvédők, stb., nem jó választást jelentenek a számára. Ha nagyobb lesz, majd dönthet róla.


Javasolt a házi politizálás az ilyen korú gyerekekkel.

x Mivel ők jóval szűkebb körből válogathatnak források tekintetében, mint mi, ezért jobb, ha 3-4 cikket olvasunk el mindannyian, és törekszünk arra, józan eszünkre meg erre a tudásra alapozva politizáljunk. Testvér a testvér ellen, szülő gyerek ellen. Mindig legyen egy békebíró, aki törekszik a kompromisszumkötésre.

x Tanítsuk meg neki, a politika és a vita nem a hangerő vagy a stílus miatt dől el, hanem az érvek miatt. A békebíró egy papírra felírhatja a konkrét érveket, amik elhangzanak, a baloldal az egyik, a jobb a másik félé.

x Lehet gyakorolni azt is, hogy 1-1 percet kap felvezetésként és levezetésként mindkét fél, és abba a másik nem szólhat bele.

x A gyerek vállaljon olyan érdekképviseletet is, ami neki nem tetszik. Pl. ha környezettudatos, nem akarná, sok szemetet dobáljanak el az emberek, de legyen ő a konzervgyár képviselője, aki szerint meg igenis kell sok konzerv a világba. Tapasztalja meg a nézőpontváltást, és próbáljon úgy érveket sorakoztatni.

x A vita végén a felek gratuláljanak egymásnak valamiben, például tetszett egy érv vagy szépen építette fel a mondandóját, nehéz volt kizökkenteni a gyors érvekkel.



15-17 évesek


Kérdés, érdekli-e a kamaszokat a politika? Válasz: nagyon. Alapvetően is kifejezetten érdekli őket az életük, szeretnék tudni, mások mit gondolnak az ő gondolataikról. A jövőjük küszöbén állva természetes, hogy még inkább érdekeltek a gazdasági, politikai folyamatok rájuk gyakorolt hatását illetően. Az utóbbi évek politikai túlsúlya még inkább arra csábítja a kamaszokat, hogy politizáljanak. Többnyire egymás közt, mert kevés helyen van más lehetőség.

Sok szülő azt hiszi, ebben az életkorban még nevelheti a gyermeket, de az igazság az, 15-16 éves korig tart a tényleges nevelés, ami leteszi az alapköveket, így ez az életszakasz a terelgetésről szól.

Egy ilyen korú fiatalnak már nagy valószínűséggel érett személyisége és gondolkodása van. Nem felnőtt-érett, de kamasz-érett, ami nagy szó. Hozzáfér számos platformhoz, és férjen is hozzá, mert a kapott információval tovább fog fejlődni a személyisége. Ez a korosztály már ütőképesebb, mint a többi, különösen, mert megvan bennük a kamaszok tüzessége és állhatossága, ami politikai színtéren előny.

1) Az arra fogékony kamaszt lehet bátorítani a diákönkormányzatban való részvételre. Itt azt is megtapasztalhatja, bizony vannak kérdések, amikbe nincs beleszólása, de megnézheti, a rendelkezésre álló területen mit tehet. Mivel van benne komolyság és felelősség, de játék, a tökéletes kombináció.

2) Mi magunk is politizálhatunk a kamasszal. A legjobb, ha még pár másik kamasz is jelen van, meg azok szülei közül egy-kettő, így nem a kamaszunkra és ránk szűkül le a vitakör. Amit ilyenkor fontos szem előtt tartani, hogy továbbra is próbáljunk pártmentes álláspontot foglalni. Természetesen indulatok nélkül! Ha a dédmama mindig tüzet köp, ha eszébe jut a téma, a kamasszal ne előtte akarjatok politizálni.

  • Melyik kérdésben (környezetvédelem, belügy, titkosszolgálat, háziorvosok ügye) kinek van igaza?

  • A kamasz mit javasolna a felvetett ajánlatok helyett?

  • A teljesen fodrozódás mentes politika jó vagy rossz?

  • Eleget politizálnak az emberek, keveset vagy sokat?

  • Honnan a legjobb tájékozódni a politikai helyzetről? Mondjon híroldalakat, érveljen egyik mellett, másik ellen.

  • Tekintsünk ki a nemzetközi politikára, válasszuk ki, hol milyen problémák vannak. Hol a legbékésebb a politikai élet?

  • A kamaszok egymással is politizálhatnak, egyébként is szoktak, érdekes lehet szülőként meghallgatni, milyen álláspontokon vannak.

  • Mit változtathatna a világon, ha bármit lehetne? Miért nem jó felnőttnek lenni, mi változzon? Miért nem jó gyereknek lenni, mi változzon? És az oktatásban, egészségügyben, külképviseletben?

  • Ki az a politikus, akire fel tud nézni, ki, akit megvet? Itt is menjünk túl a hazai példákon, ahogy a kamaszok nagyon tájékozottak nemzetközi téren sok mindenben, úgy a politikát is jobban ismerik, mint hinnénk.


A kamaszosan naiv gondolatokat csak óvatosan törjük le, vagy elvesszük a kedvüket az egésztől. A végén rázzanak kezet az egymással politizáló felek. A kamaszok még fogékonyak a rítusokra és gesztusokra, itt meg lehet tanítani bónuszba egymás tiszteletét, utána ennek már nem nagyon lehet tere.

A legnagyobb segítség ennek a korosztálynak az, ha neutrális módon, de bátorítóan viszonyulunk politikai érdeklődéséhez, és kifejtjük neki a véleményünket azokban a problémakörökben, amik őt is érdeklik.


Kamaszok és közéleti szerepvállalás


A legtöbb embert az nem zavarja, ha egy 16 éves egy országos tehetségkutatóban énekel, rosszul vagy jól, nem szólják le a szülőket, miért engedték oda, de ha egy 16 éves egy közéleti témában nyilatkozik, akkor beindul az emberek fantáziája. Pedig alapvetően a kettő nem különbözik egymástól.

Az érintett szülőknek, kamaszoknak azt javaslom, nézzék át a következő kérdéseket, úgy döntsék-e, szerepeljen-e a tévében véleményével/közéleti fórumon/tüntetésen.

Hány éves a kamasz? 16 éves és attól idősebb rendben van.

A kamasz saját döntése ez? Ő maga szeretne ebben részt venni más vagy kérte fel, neki felelne meg?

Mennyire radikális a kérdéskör? A szülő megítélése szerint teljesen rendben van, hogy a kamaszt érdekli ezt a téma? Nem a véleményével kell egyetértenie, csak azzal, egy 16 éves felülinek lehet valamennyi rálátása az adott témára.

Segíti valaki a felkészülését? Ha nyilatkozik egy témában, beszédet mond vagy diák-kerekasztalnál, érdemes gyakorlókört tartani vele.

Mennyire lesz békés az adott program? Kell azzal számolni, hogy veszélybe kerül a kamasz, eldurvulnak az események?

Tisztában vannak a következményekkel? A kamasz tudja, mi történhet, ha nyilvánosságra hozzák a véleményét? Beszéljék meg együtt az alternatívákat. A szülő tudja, hogyan védheti meg a gyereket, ha valami baj történik?

Amennyiben ezeket megbeszélik, és a szülő úgy találja, a kamasz érti, mit képvisel és miért, és lelkileg felkészült a következmények viselésére – nem csak önmaga szerint, hanem a szülő szerint -, érdemes igent mondani. A szülőnek ugyanis kötelessége a kamaszt úgy nevelni, hogy ő is élhessen szabad véleményhez való jogával, a nagyközönség előtt éppúgy, mint otthon.

Összességében szülőként az teszi a legjobbat a gyermekével, aki nem zárja el az egyébként is beszivárgó közéleti-politikai történésektől, de emészthető mértékben adagolja nekik az információt. Aki ilyen alapelvekkel nő fel, az nem csak boldogabb gyerek lesz, hanem könnyebben átlátja, mi történik, inkább érzi saját kontrollját a történések felett (ha nincs kontroll, akkor is több a megértés, mint másnál!), és szilárdabb értékek mentén választ magának politikai irányzatot.


Category : szülőknek
Tags : kamasz pszichoedukáció