Mikor egyik alkalommal egy nagyon okos, szociábilis,
könnyen kezelhető és kreatív kisfiút hoztak hozzám, beszélgettem arról a
kifejezetten kompetens anyukával, mit gondol a saját gyermeknevelési
módszereiről, melyek gyermekeinél ennyire beváltak. Az édesanya arról mesélt,
mennyire sok félelme van a mai napig, és mennyi hibát lát magában. Mondta ezt
úgy, hogy szakemberként nagyon ritkán találkozok olyan „tökély” gyerekkel, mint
akit ő felnevelt.
Az alaptalan, ömarcangoló szülői aggodalmak sokakat
érintenek. A hozzám érkező szülők közül a legkompetensebbek, leginkább tenni
akarók, gyermekük testi-lelki épségéért aggódók azok, akik az esetek
többségében megkérdőjelezik saját szülői hatókörüket, és hajlamosak magukat
hibáztatni a kialakult problémáért.
Annyi inger, vélemény ömlik ránk a külvilágból, hogy nem csoda, ha szülőként elbizonytalanodsz, és azon gondolkozol, mivel teszel jót a gyerekednek, hiszen mindennek lehet kellemetlen mellékzöngéje.
Ha te is ezen szülők táborát gyarapítod, akkor
valószínűleg belátod…
…hogy a gyermek nagyban függ a szülőtől.
…hogy a szülői felelősség a gyermeknevelés alapja.
…hogy a véletlen hibák is komoly következményhez
vezethetnek.
Éppen ezek az alapelvek és ez a rálátás az, ami dinamikussá teszi a gyermekek pszichés gondozását. Ezért lehet az, hogy az erre erősen rászorongó, de a helyzet javításáért tevő szülő gyermeke igen hirtelen javulást produkál a pszichés munkában. Olyan erőset és gyorsat, ami még engem is meglep. Természetesen ezután is szükség van a stabilizációra, de ez olyan családi erőforrást feltételez, amire lehet építeni.
Probléma azokkal a szülőkkel van, akik…
…észre sem veszik a gyermek problémáját. Hajmeresztő
tüneteket produkálhatnak a gyerekek, durva tünetváltással, mégsem gondolják,
hogy bármi baj lenne. Legfeljebb azt gondolják, a gyerek bolond és kész.
…bárki mást vádolnak (tanítót, másik szülőt, nagynénit,
a szomszédot), csak a saját szerepüket nem látják a történetben.
…nem ismerik el a szakértői véleményt, azaz úgy
gondolják, továbbra is nekik van igazuk, holott egy ehhez értő (orvos,
pszichológus) szakmai véleménye mást közöl.
…az internetnek/egy ismerősnek hisznek, nem a szakembernek; emiatt, ha kap is javaslatot vagy szakmai tájékoztatást, annak szöges ellentétét alkalmazza a gyermeknél, vagy egyszer ezt, egyszer azt.
Ha te, mint szülő aggódsz a gyermekért, és a saját
felelősségeden gondolkozol, akkor nagy valószínűséggel az elég jó szülők körét
gyarapítod, aki ideális kliens egy felelősségteljes pszichés munkához. Sorra
vesszük azokat a gondolatokat, amik az ilyen szülőknek fejfájást okozhatnak.
A leggyakoribb negatív szülői hiedelmek
Minden nem lehet a szülő hibája. A gyermek
élethelyzeti nehézségeinek, tüneteinek oka a szülői viselkedésen és
modellkövetésen túl a mikro- és makrokörnyezeti hatások (szomszédság, óvoda,
iskola, egyházközöség, nagyszülők, más rokonok), a genetika, az átélt
életesemények, élmények és traumák alakítják.
A szülő szeretné azt hinni, körülpárnázhatja a gyermek
életét, és mindenről tud, ami a gyermekével történik, de ez az esetek igen nagy
százalékában nem igaz. Sok szülő azzal jön hozzám, „valami történt” például az
iskolában, de a gyerek nem tudja/akarja elmesélni, talán nem is tudatosul,
micsoda. Ennyire változó halmazban neme vehet magára senki egy hatalmas zsáknyi
problémát, mint felelősséget, mikor lehet, a zsákból mindössze egy-két kő az,
amiért ő felelős.
Rendszeresen előfordul, hogy a kamaszok, akik maguktól jönnének, nem számolnak be róla részletesen (vagy sehogy) a szülőnek, miért kérnek segítséget. Ekkor az érzőbb szívű szülő ismét azon kezd gondolkodni, miatta akar-e a gyereke pszichológushoz járni. Általában a válasz nem. Amikor nagy baj van a szülővel, a gyerek nem mer segítséget kérni, nem mondja el neki, szeretne pszichológushoz jönni, és az a szülő el se viszi sehova a gyereket.
Az akkori éned nem a mostani éned. Sok okos, öntudatos
szülő úgy gondolja, a mai fejével kellett volna már akkor is gondolkodnia…
mikor még nem van ennyi tapasztalata, nem haladta meg az akkori önmagát.
Mikor valaki hasonlót említ neki, megkérdezem, buta
volt-e az 5 éves énje, amiért úgy játszott, ahogy, úgy biciklizett, ahogy éppen
akkor ment neki, és nem volt egy az egyben olyan, mint mondjuk valaki
harmincévesen. A válasz természetesen nem, az 5 éves kislány, kisfiú normális
volt. Így a szülő akkor nagy eséllyel
a lehető legjobb szándékkal tett úgy, ahogy, az érzelmek sodrásában, és csak
utólag látszik, ez egy elhibázott döntés volt.
Minden ember, egy szakértő is hoz rizikós döntéseket,
amikről hosszútávon derül ki, jó vagy rossz döntések voltak. A különbség annyi,
a szakember nagyobb tapasztalatra alapoz a döntésnél, így a jó kimenetel száma
is nagyobb, mint egy laikusnál. Gyereknevelés nincs kockázatvállalás nélkül.
Egy bizonyos kor felett az emberek elkezdik észrevenni
magukban a szüleiket, a jó oldalt és a hibákat. Ha megvan a ráeszmélés, már az
is nagyban segítség a továbblépéshez.
Arról nem is beszélve, vannak olyan szülői hibák, amik
valóban nem hibák, hanem társadalmi ficamok, amiket több generáció elteltével
lehet kiiktatni. A
mindennapokban nem lehet folyamatosan észbe kapni, hogy a tudatalatti mire hogy
reagál. Érdemes egy-két konkrétumra koncentrálni, ami zavaróbb, és inkább több
időt tölteni a gyerekkel, mint sokat azon rágódni, milyen tovább hibákat
követhet el még az ember.
Valószínűleg a gyereked is el fog követni olyan
hibákat vagy hasonlóakat, mint te. Jó hír, hogy legalább lesz miből tanácsot
adni neki akkor vagy legalábbis enyhíteni az ezzel járó következményeket. Nem
létezik lineáris vonal a tökéletes gyerekneveléshez, így erre még véletlenül se
kell törekedni.
A szülők előszeretettel hiszik azt, a korosztályában
senki másnak a gyereke már nem pisil be/nem játszik így/jobban teljesít, mint
mások. Ez azért is van, mert a szülők a közösségi média mámorában nem szívesen
számolnak be arról a többi szülőnek, igen, az ő gyerekeikkel is van probléma.
Így mikor hozzám megérkeznek, gyakran előfordul, én vagyok az első, aki
elmondja, x ilyen gyerekkel találkoztam már, általános probléma.
Bármilyen durva élethelyzetbe kerül a szülő, bármilyen
traumatikus a gyerek múltja, a szakember magában fel tud idézni egy olyan
esetet, amikor sokkalta durvább életúttal és problémahalmazzal találkozott. Gyakorlatilag
lehetetlen, hogy az adott dolog csak veled történt meg, ettől még nagyon
fontos, hogy hat rád, és hogyan birkózol meg vele. Egy terápiában erre kerül a
hangsúly.
A gyerekek mentális egészségének legnagyobb ellensége
a szülői kiégés. Nem arra gondolok, mikor a szülő nem gondoskodik a gyerekéről,
hanem mikor mindent beáldozva, erőforrásait felélve próbál csak adni, adni, a
gyereknek gondtalan élete lehessen.
Mikor kamaszokkal képzeletbeli ajándékokat találunk ki
a szülőnek, gyakran időt és pihenést szeretnének ajándékozni nekik. Rálátnak, hogy fáradtak, nekik is jár kikapcsolódás.
Egy kisgyerek ezt még nem érti, de ő is hálás érte, ha egy kipihentebb,
mosolygósabb szülő várja, aki nem ingerült a figyelmi igényére, és nem is a
saját szükségletei rovására látja el.
Ezért kérdezem meg a szülőket szülőkonzultációs
alkalmakkor, ők hogy vannak, nekik sikerült-e pihenniük a nyáron. Az ő jólétük
óriási mértékben befolyásolja, a gyerek hogy van. Ezért zárul úgy néhány
alkalmunk, hogy a házi feladat abból áll, találjon a szülő magának fél órás
pihenőidőt, a gyerekektől távoli bármilyen programot, mikor feltöltődhet.
Ellenőrző kérdések az elég jó szülőséghez
Bár
nyomógombra nem oltódnak ki a képességeidet kétségbe vonó, rumináló gondolatok,
tudatosíthatod és enyhítheted őket. Ha feltennéd magadnak a kérdést, elég
jó szülő vagy, menj végig ezen a kérdéssoron.
Ha a többségre igennel feleltél, elég jó szülő vagy. A gyerekednek ez pont
elég. Ha több a nem… akkor nagyon bátor vagy, hogy egyáltalán végigmentél a
kérdéseken. Már látod, többet kell dolgoznod ezen a területen ahhoz, a család
jobban legyen.
Zárógondolatnak.
A gondoskodó szülő gyerekének olyan a szíve, mint a szivacs. Be lehet nyomni,
ki is lehet picit tépni belőle, de az a szeretet és odafigyelés, amit
gyermekkorában kapott, lehetővé teszi azt, szívja, szívja magába a jót, amit
kapott, és könnyebb legyen kimosnia belőle a rosszat. Szakmai szóval
biztonságosan kötődő. Laikus kifejezéssel élve épp eleget kapott, hogy
helyenként egy pici rosszat el tudjon viselni, és ettől még tudja, szereted.