Szülői önostorozás – tévhitek szakértői szemmel
Szülői önostorozás – tévhitek szakértői szemmel

Mikor egyik alkalommal egy nagyon okos, szociábilis, könnyen kezelhető és kreatív kisfiút hoztak hozzám, beszélgettem arról a kifejezetten kompetens anyukával, mit gondol a saját gyermeknevelési módszereiről, melyek gyermekeinél ennyire beváltak. Az édesanya arról mesélt, mennyire sok félelme van a mai napig, és mennyi hibát lát magában. Mondta ezt úgy, hogy szakemberként nagyon ritkán találkozok olyan „tökély” gyerekkel, mint akit ő felnevelt.

Az alaptalan, ömarcangoló szülői aggodalmak sokakat érintenek. A hozzám érkező szülők közül a legkompetensebbek, leginkább tenni akarók, gyermekük testi-lelki épségéért aggódók azok, akik az esetek többségében megkérdőjelezik saját szülői hatókörüket, és hajlamosak magukat hibáztatni a kialakult problémáért.

Annyi inger, vélemény ömlik ránk a külvilágból, hogy nem csoda, ha szülőként elbizonytalanodsz, és azon gondolkozol, mivel teszel jót a gyerekednek, hiszen mindennek lehet kellemetlen mellékzöngéje.


Ha te is ezen szülők táborát gyarapítod, akkor valószínűleg belátod…

…hogy a gyermek nagyban függ a szülőtől.

…hogy a szülői felelősség a gyermeknevelés alapja.

…hogy a véletlen hibák is komoly következményhez vezethetnek.

Éppen ezek az alapelvek és ez a rálátás az, ami dinamikussá teszi a gyermekek pszichés gondozását. Ezért lehet az, hogy az erre erősen rászorongó, de a helyzet javításáért tevő szülő gyermeke igen hirtelen javulást produkál a pszichés munkában. Olyan erőset és gyorsat, ami még engem is meglep. Természetesen ezután is szükség van a stabilizációra, de ez olyan családi erőforrást feltételez, amire lehet építeni.


Probléma azokkal a szülőkkel van, akik…

…észre sem veszik a gyermek problémáját. Hajmeresztő tüneteket produkálhatnak a gyerekek, durva tünetváltással, mégsem gondolják, hogy bármi baj lenne. Legfeljebb azt gondolják, a gyerek bolond és kész.

…bárki mást vádolnak (tanítót, másik szülőt, nagynénit, a szomszédot), csak a saját szerepüket nem látják a történetben.

…nem ismerik el a szakértői véleményt, azaz úgy gondolják, továbbra is nekik van igazuk, holott egy ehhez értő (orvos, pszichológus) szakmai véleménye mást közöl.

…az internetnek/egy ismerősnek hisznek, nem a szakembernek; emiatt, ha kap is javaslatot vagy szakmai tájékoztatást, annak szöges ellentétét alkalmazza a gyermeknél, vagy egyszer ezt, egyszer azt.


Ha te, mint szülő aggódsz a gyermekért, és a saját felelősségeden gondolkozol, akkor nagy valószínűséggel az elég jó szülők körét gyarapítod, aki ideális kliens egy felelősségteljes pszichés munkához. Sorra vesszük azokat a gondolatokat, amik az ilyen szülőknek fejfájást okozhatnak.


A leggyakoribb negatív szülői hiedelmek


  • "Minden az én hibám."

Minden nem lehet a szülő hibája. A gyermek élethelyzeti nehézségeinek, tüneteinek oka a szülői viselkedésen és modellkövetésen túl a mikro- és makrokörnyezeti hatások (szomszédság, óvoda, iskola, egyházközöség, nagyszülők, más rokonok), a genetika, az átélt életesemények, élmények és traumák alakítják.

A szülő szeretné azt hinni, körülpárnázhatja a gyermek életét, és mindenről tud, ami a gyermekével történik, de ez az esetek igen nagy százalékában nem igaz. Sok szülő azzal jön hozzám, „valami történt” például az iskolában, de a gyerek nem tudja/akarja elmesélni, talán nem is tudatosul, micsoda. Ennyire változó halmazban neme vehet magára senki egy hatalmas zsáknyi problémát, mint felelősséget, mikor lehet, a zsákból mindössze egy-két kő az, amiért ő felelős.

Rendszeresen előfordul, hogy a kamaszok, akik maguktól jönnének, nem számolnak be róla részletesen (vagy sehogy) a szülőnek, miért kérnek segítséget. Ekkor az érzőbb szívű szülő ismét azon kezd gondolkodni, miatta akar-e a gyereke pszichológushoz járni. Általában a válasz nem. Amikor nagy baj van a szülővel, a gyerek nem mer segítséget kérni, nem mondja el neki, szeretne pszichológushoz jönni, és az a szülő el se viszi sehova a gyereket.


  • "Már akkor tudnom kellett volna."

Az akkori éned nem a mostani éned. Sok okos, öntudatos szülő úgy gondolja, a mai fejével kellett volna már akkor is gondolkodnia… mikor még nem van ennyi tapasztalata, nem haladta meg az akkori önmagát.

Mikor valaki hasonlót említ neki, megkérdezem, buta volt-e az 5 éves énje, amiért úgy játszott, ahogy, úgy biciklizett, ahogy éppen akkor ment neki, és nem volt egy az egyben olyan, mint mondjuk valaki harmincévesen. A válasz természetesen nem, az 5 éves kislány, kisfiú normális volt. Így a szülő akkor nagy eséllyel a lehető legjobb szándékkal tett úgy, ahogy, az érzelmek sodrásában, és csak utólag látszik, ez egy elhibázott döntés volt.

Minden ember, egy szakértő is hoz rizikós döntéseket, amikről hosszútávon derül ki, jó vagy rossz döntések voltak. A különbség annyi, a szakember nagyobb tapasztalatra alapoz a döntésnél, így a jó kimenetel száma is nagyobb, mint egy laikusnál. Gyereknevelés nincs kockázatvállalás nélkül.


  • "Nem tanultam a szüleim hibájából.

Egy bizonyos kor felett az emberek elkezdik észrevenni magukban a szüleiket, a jó oldalt és a hibákat. Ha megvan a ráeszmélés, már az is nagyban segítség a továbblépéshez.

Arról nem is beszélve, vannak olyan szülői hibák, amik valóban nem hibák, hanem társadalmi ficamok, amiket több generáció elteltével lehet kiiktatni. A mindennapokban nem lehet folyamatosan észbe kapni, hogy a tudatalatti mire hogy reagál. Érdemes egy-két konkrétumra koncentrálni, ami zavaróbb, és inkább több időt tölteni a gyerekkel, mint sokat azon rágódni, milyen tovább hibákat követhet el még az ember.

Valószínűleg a gyereked is el fog követni olyan hibákat vagy hasonlóakat, mint te. Jó hír, hogy legalább lesz miből tanácsot adni neki akkor vagy legalábbis enyhíteni az ezzel járó következményeket. Nem létezik lineáris vonal a tökéletes gyerekneveléshez, így erre még véletlenül se kell törekedni.


  • "Csak velem történhet ilyen."

A szülők előszeretettel hiszik azt, a korosztályában senki másnak a gyereke már nem pisil be/nem játszik így/jobban teljesít, mint mások. Ez azért is van, mert a szülők a közösségi média mámorában nem szívesen számolnak be arról a többi szülőnek, igen, az ő gyerekeikkel is van probléma. Így mikor hozzám megérkeznek, gyakran előfordul, én vagyok az első, aki elmondja, x ilyen gyerekkel találkoztam már, általános probléma.

Bármilyen durva élethelyzetbe kerül a szülő, bármilyen traumatikus a gyerek múltja, a szakember magában fel tud idézni egy olyan esetet, amikor sokkalta durvább életúttal és problémahalmazzal találkozott. Gyakorlatilag lehetetlen, hogy az adott dolog csak veled történt meg, ettől még nagyon fontos, hogy hat rád, és hogyan birkózol meg vele. Egy terápiában erre kerül a hangsúly.


  • "Tartanom kellene magam."

A gyerekek mentális egészségének legnagyobb ellensége a szülői kiégés. Nem arra gondolok, mikor a szülő nem gondoskodik a gyerekéről, hanem mikor mindent beáldozva, erőforrásait felélve próbál csak adni, adni, a gyereknek gondtalan élete lehessen.

Mikor kamaszokkal képzeletbeli ajándékokat találunk ki a szülőnek, gyakran időt és pihenést szeretnének ajándékozni nekik. Rálátnak, hogy fáradtak, nekik is jár kikapcsolódás. Egy kisgyerek ezt még nem érti, de ő is hálás érte, ha egy kipihentebb, mosolygósabb szülő várja, aki nem ingerült a figyelmi igényére, és nem is a saját szükségletei rovására látja el.

Ezért kérdezem meg a szülőket szülőkonzultációs alkalmakkor, ők hogy vannak, nekik sikerült-e pihenniük a nyáron. Az ő jólétük óriási mértékben befolyásolja, a gyerek hogy van. Ezért zárul úgy néhány alkalmunk, hogy a házi feladat abból áll, találjon a szülő magának fél órás pihenőidőt, a gyerekektől távoli bármilyen programot, mikor feltöltődhet.


Ellenőrző kérdések az elég jó szülőséghez


Bár nyomógombra nem oltódnak ki a képességeidet kétségbe vonó, rumináló gondolatok, tudatosíthatod és enyhítheted őket. Ha feltennéd magadnak a kérdést, elég jó szülő vagy, menj végig ezen a kérdéssoron.



Ha a többségre igennel feleltél, elég jó szülő vagy. A gyerekednek ez pont elég. Ha több a nem… akkor nagyon bátor vagy, hogy egyáltalán végigmentél a kérdéseken. Már látod, többet kell dolgoznod ezen a területen ahhoz, a család jobban legyen.


Zárógondolatnak. A gondoskodó szülő gyerekének olyan a szíve, mint a szivacs. Be lehet nyomni, ki is lehet picit tépni belőle, de az a szeretet és odafigyelés, amit gyermekkorában kapott, lehetővé teszi azt, szívja, szívja magába a jót, amit kapott, és könnyebb legyen kimosnia belőle a rosszat. Szakmai szóval biztonságosan kötődő. Laikus kifejezéssel élve épp eleget kapott, hogy helyenként egy pici rosszat el tudjon viselni, és ettől még tudja, szereted.